<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Új lakóink</title><html>Nem fontossági, hanem érkezési sorrendben.

Az első a malac. Tengeri.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/06/fotó-38.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;wp-image-5043 aligncenter&quot; alt=&quot;fotó 3(8)&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/06/fotó-38-600x450.jpg&quot; width=&quot;486&quot; height=&quot;365&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
Egyik nap a férjem azzal jött haza, hogy orosz ismerőseink megkérték, amíg ők nyárra visszautaznak Moszkvába, a tengerimalacuk hadd parkoljon nálunk. Pár nappal később el is hozta az állatot a teljes hóbelebanccal együtt: több hónapra elég kaja, szalma, alom, ketrec. Kérdezem: aztán, mi a neve?

- Hú, azt elfelejtettem. Valami Sanyi.

Utánajártam, felhívtam a tranzakcióban még közreműködő orosz tolmácsnőnket, aki egyből vágta: Sunyá.

Úgyhogy inkább maradt Sanyi, bár azt hiszem, lány. Nagyon aranyos kis jószág, túl sok igénye nincs, és bírja a hurcolást, simogatást.
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/06/fotó-211.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot; wp-image-5044 aligncenter&quot; alt=&quot;fotó 2(11)&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/06/fotó-211-600x506.jpg&quot; width=&quot;480&quot; height=&quot;405&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;A másik vendégünk Giuseppe, a 16 éves olasz fiú, egyenesen a dél-olaszországi Calabriából. Nóra lányom nyaralt náluk tavaly, most Giu jött el hozzánk - na nemcsak hozzánk, hanem a szintén Keszthelyen élő nagyszüleihez. De azért ideje nagyrészét nálunk tölti, mert ahogy a nagymama olyan találóan mondta: gyereknek gyerek a barátja. Kétségkívül, nemcsak Giunak tesz jót a társaság, hanem vele azonos korú Bálint fiamnak is, aki így nem ér rá unatkozni, hiszen &quot;Dzsuzinak&quot; gondoskodni kell programról, nehogy már ne érezze jól magát nálunk. Így történt, hogy Bálint pár napja a következővel állt elő:&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;- A Bíró nővére [itt egy kis magyarázat: a &quot;Bíró&quot; Bálint fiam osztálytársa, szintén Bálint, ezért emlegetik inkább a vezetéknevén] tegnap érettségizett olaszból, úgyhogy elvisszük hozzá Dzsuzit, hadd beszélgessen egy kicsit a saját nyelvén, nehogy elfelejtsen olaszul, mire visszetér a hazájába.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;Nos, ilyen programokat szervez az én fiam a vendéggyereknek. Azért lelkiismeretes, nem?&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>