1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Megfogadtam néhai Dr. Vásárhelyi László vegyészmérnök, királyi szabadalmi bíró 1932-ben írott tanácsait, amelyek arra vonatkoztak,<a href="http://www.maimoni.hu/2013/03/legyen-feltalalo-on.html"> hogyan lehet feltalálni;</a> több fontos felfedezést is tettem a közelmúltban, szám szerint hármat, amelyekhez a szorgalmas munka és a véletlen szerencse egyaránt hozzásegített, mondhatnám, a kettő kiegészítette egymást. Igaz, a szabadalmi bíró értelmezési rendszerében az én felfedezéseim nem találmányok, sőt, én sem mondom annak, valójában amolyan tantusz-leesések ezek, kis lépések az emberiségnek, de hatalmas bakugrások nekem. <br>Az első azzal áll összefüggésben, hogy egy késő esti süteménygyártás során - <a href="http://www.maimoni.hu/2013/03/a-neve-george-george-hamilton.html">George Hamiltont</a> készítettem éppen -, 7 deci tejszín felverése kezdetekor elromlott a habverőgépem. Meg sem moccant. Ó, most mi lesz, gondolkodtam, egyből az órát néztem, és megállapítottam, nem szaladhatok a szomszédasszonyhoz azzal, hogy segítsen ki e szorult helyzetemben, kénytelen leszek kézi habverővel véghez vinni a műveletet, amitől már régesrég elszoktam, ugye.<br>Nos, először is: mindössze tíz-tizenkét perc maga a munka, és meg kellett állapítanom, a hab sokkal szebb lett, mint a gépi felverést követően, ráadásul a Zselatin fix tökéletesen feloldódott benne, míg a gépi habverés végén egészen ki zselatin-csomócskák érezhetőek maradnak.<br>Szóval, azóta csakis kézzel verem a habot <a href="http://www.maimoni.hu/2013/03/a-neve-george-george-hamilton.html">George Hamiltonhoz</a>, bár már jó a gépem. De erről is szólok mindjárt.<br>A második felfedezésem ahhoz kapcsolódik, hogy az aprítógépem is felmondta a szolgálatot, egészen pontosan letörött a kést a tetőbe rögzítő kis műanyag karom, vagy mi, így nem forog a kés, nem megy az aprítás. Hát, ekkor már majdnem kétségbe estem, de van nekem egy aranyos kis<a href="http://www.maimoni.hu/2012/06/nincs-idom-majonezes-tesztasalata.html"> Moulinex Fresh Express</a> gépem, amit eddig, bevallom őszintén, csak afféle műköröm-kímélő gépesített négyoldalú reszelőnek gondoltam, ami jópofa, dizájnos, de nem pótolhatatlan.<br>Na, ez a kis gép, amit én csak sajt- és répareszelésre használtam ezidáig (nagyjából), tökéletesen pótolja az aprítót: egészen pontosan még többet tud, mert pl. a diót és a csokit szeleteltetem vele, ami által a sütiben különlegesebb textúrát tudok elérni. A mandulát gyönyörűen ledarálja, a parmezánreszelő betéttel szinte lisztté, meg minden mást, amit eddig aprítottam. Remélem, ez nem romlik el.<br>A harmadik felfedezésem Lilla barátnőm férje, Feri, aki szerintem született ezermester. Azzal kezdődött, hogy legutóbbi költözésünkkor ők is segítettek, és a konyhát pakoltuk ki éppen, amikor Feri kezébe akadt az ikeás porcukorszóró, tudjátok, aminek húzogatni kell a fülét, és akkor lent, a szita felett egy fém bigyó terelgeti a porcukrot jobbra-balra. Na, ez a fém bigyó nekem elromlott már vagy egy éve, ki is akartam dobni a porcukorszórót, de valahogy bent ragadt a szekrényben. Feri megtalálta, és elkezdett bíbelődni vele. Már épp szólni akartam neki, hogy hagyjad ám, az kuka, amikor így szólt: kész! Megcsinálta. Úgyhogy, a habverőgép elromlásakor első gondolatom volt, hogy hátha Feri meg tudja javítani... Másnap hozta, azóta jobb, mint újkorában. Lilla mesélte, hogy a környékbeliek is rájöttek már Feri képességére, és tévéktől kezdve egészen az autóig megjavított sok mindent.<br>Elhatároztam tehát, hogy ezek után bármi legyen is az, ami elromlik, nem dobom ki addig, amíg Feri azt nem mondja, hogy tényleg menthetetlen.<br><br><br><br><br>rich