1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Ünnepélyesen megfogadom, hogy a következő három recept fogyókúrás lesz. Vagy legalábbis nem hízlaló. De. Van egy süti, amit muszáj megmutatnom, mert aki csak megkóstolja, rajongója lesz. <div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-EPXHb8Huc6s/USuMIyv7yGI/AAAAAAAAJcc/Ch6qDVVB0Kk/s1600/1.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/02/1.jpg" width="584" height="600" border="0" /></a></div> Ez a diós-habos csokitorta. Amúgy, azt vettem észre magamon, hogy kezdek irigy lenni a receptjeimre, azokra, amelyekért úgy érzem, igazán megdolgoztam, agyaltam rajta, tanulmányútra mentem ötletért, még álmodtam is róla esetleg... Sosem értettem, ha valaki titkolta a receptjeit, pláne, amikor valaki addig-addig titkolgatja...hogy már nem lehet megkérdezni..., és jól kiszúr az étele ismerőivel, hogy azt aztán többé nem reprodukálja senki. Pont ezért  szimpatikus nekem a Gerbeaud-t alapító néhai Kugler Henrik szemlélete, aki minden sütije leírását nyilvánosságra hozta, mert azt mondta, nincs más titka, mint csupán a tiszta kéz, és a kiváló alapanyagok. Lehet utánacsinálni. Igaza van. De mégis, érzem, hogy van, amit nem akaródzik megosztani. Amit még dédelgetek kicsit magamnak. Majd egyszer, talán, ha felnövök a nagy Kuglerhez... De itt ez a csokis-diós, ami szintén jó, úgy találtam egy blogon, ott <a href="http://lucillasut.blogspot.hu/2011/02/olasz-mogyoros-csokoladetorta.html">olasz mogyorós csokitorta </a>néven futott. Nekem azonban dióm volt itthon, azzal próbáltam ki, és maradtam is a diónál; bár aranyáron kapható ez is, de legalább folyamatosan beszerezhető. A torta pedig óriási. <table cellspacing="0" cellpadding="0" align="center"> <tbody> <tr> <td><a href="http://1.bp.blogspot.com/-sW-RlJfLunI/USuMod_DJ9I/AAAAAAAAJck/rHt4AEf9__E/s1600/2.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/02/2.jpg" width="546" height="600" border="0" /></a></td> </tr> <tr> <td>Fotó: Petra</td> </tr> </tbody> </table> Hozzávalók: 15 dkg vaj 4 tojás 4 dl cukor (igen, ez nem hangzik valami jól...) 4 ek kakaópor 1 tk sütőpor 1 késhegynyi vaníliaőrlemény 1,5 dl liszt 10 dkg durvára darált, vagy kés lapjával összenyomkodott dió 10 dkg étcsokoládé A sütőt előmelegítem 175 fokosra (alsó-felső sütés) A puha vajat kikeverem a cukor felével (tehát 2 dl, ami cirka 20 dkg), majd egyenként elkeverem benne a tojások sárgáját. A fehérjéket egy olyan tálba gyűjtöm, amelyben fel tudom majd verni. A tojásos-cukros keverékhez adom a lisztet, 3 ek kakaóport (egy még majd kell a fehérjehabhoz), a sütőport, a vaníliaőrleményt, az aprított étcsokit és a diót, amiből azért egy evőkanálnyit félreteszek a hab tetejére. Nagyon sűrű, ragacsos massza lesz ez, amit sütőpapírral ellátott 26 centis kapcsos tortaforma aljába kenek. Nem adja meg magát könnyen. A tojásfehérjéket kemény habbá verem a cukor másik felével (itt szoktam spórolni, hogy ne legyen annyira cukros: szerintem elég bele 12 dkg), majd ha kemény a hab, beleforgatok 1 ek kakaóport. Semmiképpen se többet, mert akkor a hab nem emelkedik fel olyan szépen. A habot a massza tetejére simítom, és megszórom a félretett apró diódarabokkal. 175 fokos sütőben pontosan 43 perc kell az ideális állag eléréséhez. Ne ijedjetek meg, ha esetleg tűpróbát végeznétek (feleseleges, egyébként), és nyersnek találnátok a tésztát: első alkalommal, amikor ezt sütöttem, teljesen kétségbeestem, hogy még 50 percnél is úgy tűnt, ez nem sül meg soha az életben. Ki kell venni 43 percnél, és megvárni, amíg kihűl: időközben megszilárdul a tészta, és tökéletes lesz. Szaftos, csokis, diós - mint egy brownie. <table cellspacing="0" cellpadding="0" align="center"> <tbody> <tr> <td><a href="http://1.bp.blogspot.com/-kj9E49lZDAo/USuM3mvLZiI/AAAAAAAAJcs/rVZbY3LVUuQ/s1600/3.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2013/02/3.jpg" width="540" height="400" border="0" /></a></td> </tr> <tr> <td>Fotó: Petra</td> </tr> </tbody> </table> Van titkos receptetek?rich