1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Először is, nem azért nincsenek az utóbbi napokban receptek, mert nem főzök, hanem azért, mert<br>1. régi, klasszik kajákat készítek <a href="http://www.maimoni.hu/2012/11/nagy-dolog-nagydolog.html">Bence kívánságlistája alapján</a> (jó hírem, hogy végre tökéletesre sikerült a <a href="http://www.maimoni.hu/2012/06/tarhonyas-hus.html">tarhonyás hús</a>, a kommentjeiek útmutatásai szerint jártam el);<br>2. volt egy-két nagyszerű alkotásom, de nem fotóztam le, ergo nem kerül fel ide;<br>3. lefotóztam, de csak telefonnal, mert a fényképezőgépben használt tölthető elemek kipurcantak, és még nem vettem újakat. A telefonos képek meg rettenetesek, ergo nem kerülnek fel ide, csak ha már nagyon muszáj;<br>4. úgy elhavazódtam, hogy már az is megfordult a fejemben, az egész egyetemesdit hagyom a csudába, csak az tart mégis vissza, hogy a célszalag előtt vagyok már nem sokkal. Momentán éppen egy vonzerőleltárt készítek egy szabadon választott településről HÉTFŐRE (Vonyarcvashegyet választottam, ha már); Sopronról kell összeállítanom egy tízperces kiselőadásra való ppt-t, szintén HÉTFŐRE, és ugyenerre a HÉTFŐRE készülnöm is kell az egyik tárgyból, mert zh lesz, amely a jegymegajánlás alapjául szolgál.<br>Írnom kell a Zalaco magazin következő számába a cikkeimet, a holnapi projekt szaloncukor-gyártás lesz, annak kell lennie, mert le kell adnom a recepteket és a fotókat hozzá. <br>Közben persze nem áll meg az élet itthon sem, tanulni kell a lábadozó gyerekkel, mert lemarad, meg minden egyéb; azt nem mutatnám meg senkinek, mennyi vasalnivalóm van.<br>Ó igen, még el sem meséltem, hogy pénteken, a <a href="http://www.maimoni.hu/2012/11/borzvacsora.html">jól sikerült vacsora </a>után robogtam be a kórházba, ahol Bence várt. Ott aludtam vele, ám három órakor arra ébredtem, hogy borzasztó rosszul vagyok. Hogy finoman fogalmazzak, nem volt könnyű eldöntenem, milyen célokra használjam elsőként a WC-t - mindegy is, hogy rövid legyek és érthető, a vacsora távozott belőlem elég gyorsan, mindkét ismert módon.<br>És akkor leültem az ágyam szélére, és azon gondolkodtam, vajon a 12 vendégünk most hasonlóképpen fetreng-e gyomorbántalmaktól, avagy csak szimplán nekem jutott ki ebből a jóból?<br>Utánajártam. Finoman, persze, e-mailben, telefonon, vagy éppen személyesen kérdezgettem, hogy érezték magukat, milyen volt a vacsora - de továbbra is, mindenki szuperlatívuszokban beszélt. A jelenség csak rám korlátozódott.<br>Szerencsére.rich