<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Kenyér</title><html>Bálint fiam (15) időről időre megörvendeztet napjaink zenei kultúrájának egy-egy markáns darabjával. Legutóbb a Kenyér című, techno műfajú dallal próbált javítani általános műveltségemen, amelybe kétségkívül bele kell, hogy tartozzanak a kortárs tuc-tuc zenék is.
Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy rendkívül mélyértelmű dalról van szó. Amint tudjuk, a kenyér nemcsak fizikai táplálék, bibliai jelkép is egyben, Jézus maga mondja, hogy &quot;én vagyok amaz Életnek kenyere&quot; - a dal szerzője minden bizonnyal erre is utal, amikor  a kenyér szót oly hangsúlyosan szerepelteti a szövegben.
Ugyanakkor vehetjük egyfajta segélykiáltásnak, hiszen az éhező egyetlen gondolata a kenyér, így tehát, amikor kiemelten, egymás után kétszer is kimondja az előadó a szót, ezzel mintegy könyörög az életben tartó falatért. Amint azt Epikurosz megfogalmazta: &quot;A kenyér és víz a legmagasabb fokú gyönyört nyújtja, amikor valaki nagy szükségben veszi magához.&quot; A víz egészen bizonyosan azért nem szerepel a dal szerzőjének gondolatsorában, mert távolról sem szerette volna, ha szerzeményét a hedonista világ egy újabb zagyvaságának tartják.
&lt;iframe src=&quot;//www.youtube.com/embed/RIYUyq-UvI0?rel=0&quot; height=&quot;405&quot; width=&quot;540&quot; frameborder=&quot;0&quot;&gt;&lt;/iframe&gt;
(Azok kedvéért, akik nem ismernek: igen, vicceltem.)</html><type>rich</type></oembed>