1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Ti küldtétek, küldjetek még!<br><br><blockquote>Külföldön élünk, akkortájt költöztünk, az angol még nem ment túl jól. Kisebbik lányom körülbelül 5 éves volt, egy boltban nézelődtünk; Nonci kicsit a játékok fele keveredett, de azért szemmel tartottam. Tovább nézelődtünk, és hallottam, hogy mondtak valamit a hangosbemondón, de nem figyeltem igazán. Másodszor már feltűnt, hogy valaki vár valakit az ügyfélszolgálatnál. Harmadszorra már azt is megértettem, hogy egy gyerek várja az anyukáját. Ekkor azt gondoltam, ki az a hülye, aki nem tudja, hol a gyereke? Pár pillanat múlva leesett, hogy valószínűleg én vagyok, mert hol a lányom? Odarohantam, és persze ő volt. Szerencsére szólt valakinek, így bemondták, hogy várja az anyukáját. Gondolom, nem sztoriznánk, ha valami baj lett volna abból, hogy szem elől tévesztettem, de szerencsére nem lett! </blockquote><br>Várom a cikis sztorikat a praktikaksokgyerekhez(kukac)gmail(pont)com-ra!rich