1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Nem azért hagytam fenn két napig a szavazásról szóló bejegyzést, mert ezzel szerettem volna nyomatékosítani a kérésemet, hanem mert a jó sorsom úgy hozta, hogy baráti meghívásnak tehettem eleget Sopronban, nagyobbik lányommal együtt.Csajos programra vártak bennünket.<br>Minden nagyon klassz volt, és még írtam is volna róla, ha történetesen a háziaknak nem csak egy svájci billentyűzetű laptop állt volna rendelkezésükre, amelyen bár sok ékezetes betűt elő lehet varázsolni így-úgy, de nincs rajta ó, ű, í, ő, ú, és ez kissé gátat vetett közléskényszeremnek. Pedig történtek érdekes esetek, kettőt még ma el is mondok - többet nem, mert késő van.<br>Szóval, kedden délután érkeztünk a városba, és vendéglátóinkkal rögtön egy nagy sétát tettünk a központban.<br><table cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/3-b.jpg"><img border="0" height="257" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/3-b.jpg" width="320"></a></td></tr><tr><td>fotó: wollner.hu</td></tr></tbody></table>A tűztoronyhoz - amely felújítás alatt áll épp most - közeledve elhaladtunk a Hotel Wollner előtt, amelyről bennszülött idegenvezetőm elmesélte, hogy belső függőkertje van, amit ő sem látott soha, csak egy ismerőse mesélt róla, aki korábban megszállt ott. Már elhagytuk a szálloda épületét,amikor úgy döntöttünk, visszalépünk kissé, és csak a kapualjába benézünk. Egy idősebb házaspár állt ott, indulásra készen, ám kedvesen beljebb invitáltak bennünket.<br>- Jöjjenek, nézzenek körül - mondta a hölgy.<br><br>- Igazából csak hallottuk, hogy itt van egy függőkert... - kezdte vendéglátóm.<br>- azt esetleg meg lehetne nézni...? - folytattam bizonytalanul én.<br>- Hát megmutathatom - mondta sejtelmes mosollyal a tulajdonosnő, mert ő volt az. Férje hozzátette:<br>- Hadd mondjam el, én vagyok a kertész. A kertész is...<br>Nos, a hölgy körbevezetett bennünket, mintha valami elegáns külföldi befektetőcsoport lennénk, pedig csak két anyuka voltunk, és két tinédzser lány. Egyik ámulatból estünk a másikba. A hotel csodás, a függőkert szintén szép, ráadásul ott húzódik a régi városfal.<br>Meghatottan intettünk búcsút, miután kifejeztük sajnálkozásunkat, hogy momentán nem áll módunkban megvenni a szállodát. De ha egyszer az élet úgy hozná, hogy saját szállodám lehetne, ilyet szeretnék.<br>A másik rendkívüli élmény már barátaink háza előtt ért bennünket, amely a Lővérekben van.<br>Jelentkezzen, aki pontosan tudja, mit vagy kit takar a "lővér" szó.<br>Kiskoromban azt hittem, igazából nővér, csak elírták. Aztán később úgy gondoltam, egy testvérpárról van szó, mondjuk Lővér Károly és Lővér Géza, akiké volt az egész hegy (ott laktak a Lővérek, ugye), de szépen apránként elkártyázták, ezért vannak ott ilyen zsebkendőnyi telkek csillagászati áron. Ebbe az elképzelésembe cseppet bezavart, hogy Löverek-ként is láttam kiírva, de ezen viszonylag hamar túltettem magam, azonban mégis éreztem, hogy valami nem stimmel.<br>Szóval, felgyalogoltunk a házhoz egy kis kavicsos úton, és ott jutott eszébe házigazdámnak, hogy a kulcs egy másik családtagnál maradt, aki nincs a közelben. Néhány telefon után biztosítva lettünk afelől, hogy hamarosan bejutunk, addig is csak ott ácsorogtunk a kapuban. Egyszer csak arra jött egy idős bácsi és egy néni.<br><table cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/70845610.jpg"><img border="0" height="240" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/70845610.jpg" width="320"></a></td></tr><tr><td>Fotó: panoramio.com</td></tr></tbody></table>- Elnézést, erre van a hősi temető? - kérdezték.<br>- Hát, sajnos ahhoz elég sokat vissza kell menni - mondta bennszülött barátnőm, majd elmagyarázta az utat.<br>- Na, akkor azt most már kihagyjuk - döntött a néni. - Mondtam Károlynak, sétáljunk el oda, nagyon régen nem jártam már arra. Én 84 vagyok, Károly 90. Van ott egy emlékmű, egy propelleres, a Molnár Janié, akit 1944-ben lelőttek, és személyesen, jól ismertük. Gondoltam, megnézhetnénk... De mindegy, majd a következő ötven évben valamikor sort kerítünk rá. Ezek szerint, ha itt lemegyünk, már majdnem otthon is vagyunk. <i>A Csalogány utcában van az én lővérem.</i><br>A micsodája?? <i>Lővére???</i> Hát igen, az. Végre kiderítettem: a lővér szó kis telket jelent. Tehát nincs szó se Lővér testvérpárról, se nővérekről, csupán kis telkekről.<br>Egyébként azt is megtudtam, hogy a néni minden nap egy órát úszik.<br>Szépen elsétáltak aztán, megköszönve az információt. Mi meg csak álltunk ott, és örültünk, hogy nem volt kulcsunk.<br><br><br>rich