<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Színházélmény</title><html>Régen voltam színházban. &lt;br&gt;A magát &quot;Keszthelyi Nyári Játékok&quot;- ká kinőtt színházi rendezvénysorozat születésénél még helyi újságíróként jelen voltam, úgy tizenhárom éve. Puskás Tamás és felesége, Básti Juli jöttek azzal Keszthelyre, hogy Shakespeare-t játsszanak a kastélyparkban, olyan darabot, ami a környezethez és egy nyári estéhez egyaránt társítható. Ha jól emlékszem, ez A makrancos hölgy volt, Básti Julival a címszerepben.&lt;br&gt;Nagyon tetszett az ötlet, mint a sajtó képviselője, ingyen be is mehettem volna, de akkor engem esténként otthon nagyon várt egy két és egy három éves kicsi...hát nem mentem, mint ahogy a későbbi években sem, egészen tegnapig. &lt;br&gt;A színházi fesztivál minden nyáron megrendezésre került, Shakespeare sokáig tartotta magát, aztán egyre több könnyed komédia került műsorra, így például a Fekete Péter,  a Black Comedy, a New York-i komédia, A 88. utca foglyai és a Semmi Pánik, amely Woody Allen első színházi darabja. Ez utóbbit néztük meg tegnap este.&lt;br&gt;&lt;table cellpadding=&quot;0&quot; cellspacing=&quot;0&quot;&gt;&lt;tbody&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/semmi_panik_300.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;320&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/08/semmi_panik_300.jpg&quot; width=&quot;232&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;tr&gt;&lt;td&gt;Forrás: jegymester.hu&lt;/td&gt;&lt;/tr&gt;&lt;/tbody&gt;&lt;/table&gt;Könnyű kis darab, Magyar Attila és Borbás Gabi főszereplésével, Puskás Tamás rendezésében.&lt;br&gt;Egy közel-keleti ország amerikai nagykövetségén játszódik a történet, ahova bemenekül három amerikai turista, akik rosszkor, rossz helyen fényképeztek, ezért azt gondolják róluk, hogy kémek, épp ezért ki is végeznék őket - ha kilépnének a követségről. Az ott töltött idejüket mutatja be a darab, sikeres szökésükkel zárul a történet. &lt;br&gt;Jól szórakoztam, bár kerestem magamban a hibát, amikor a mögöttem ülő, rendszeresen a fülembe nyerítő lány reakcióján gondolkodtam: mi a baj velem...? Nekem ez közel sem olyan vicces, hogy hahotázzam rajta.&lt;br&gt;Például azon, hogy &quot;ha hős férjet szerettél volna, miért nem mentél inkább a Pókemberhez?&quot; Jópofa mondat - a magyar szöveg egyébként Galla Miklós érdeme -, nem mondom, mosolyogtam is rajta - de nyeríteni... Ráadásul azzal a tüdőből feljövő háááááá-hááááááááááá-val...&lt;br&gt;Levontam a konzekvenciát: különbözőek vagyunk, különböző a humorunk. Van, akinek vicces az Irigy Hónaljmirigy, másnak a Sas József, megint más a Gálvölgyiért rajong, vagy Dolák-Salyért és a Laár pour Laár produkcióért, Hofit szinte mindenki óriásnak tartja, de ott vannak még a nagy nevettetők humoreszkjei, amelyeket Körmendi Jánosék, Márkus Lászlóék, vagy még korábban Salamon Béláék és Latabárék adtak elő - amin visítva nevettek eleink, mi meg talán kissé elmosolyodunk rajta. Mint az ilyen &quot;vicceken&quot;, hogy Amerika, London, Párizs, kérem maga nem normális.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Nekem például most ez nagyon vicces... más meg falra mászik tőle:&lt;br&gt;&lt;br&gt; Rudolf Péter zseni, itt a másik reklám werkfilmje...legalább olyan humoros, mint a  kész film. &lt;br&gt;</html><type>rich</type></oembed>