1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Bálint egész komoly mennyiségű pénzt gyűjtött az utóbbi időben, amelyből különböző beruházásokat eszközölt a napokban. Az egyik egy profi Philips hajnyíró gép (Erik, a kis unokaöcsi elnevezése szerint "hajautó") vásárlása volt tegnap.<br>Bár nem voltam elragadtatva az ötlettől, mert hogy miért kell azonnal elverni a pénzt (haha, bagoly mondja), azt kell mondanom, jó döntésnek tűnik. A gép akkumulátoros, ennél fogva nem kell a zsinór hosszúságához igazodni használat közben; a fiúk egymás haját nyírják az udvaron egész délelőtt, eleinte az én folyamatos, most már csak időnkénti felügyeletemmel. Meg kellett állapítanom, hogy Figaro, a helyi fodrász elveszített két kuncsftot.<br>Bence volt az első alany, még tegnap este kezdődött az ő hajnyírása, a fürdőkádban.<br>  <br><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a18.jpg"><img border="0" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a18.jpg"></a></td></tr><tr><td>Itt még látható, egész hosszú haja van</td></tr></tbody></table>Reggel, kis kiigazítást követően - mert ő olyan amcsikatonás séróra vágyott - ilyen lett:<br><br><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a26.jpg"><img border="0" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a26.jpg"></a></td></tr><tr><td>A fehér csík egy kiskori sérülés (biciklivel lépcsőn le) maradványa</td><td><br></td></tr></tbody></table>Ezzel tökéletesen, mondhatni maradék nélkül elégedett voltam, jobban sikerült, mint vártam. Ám ekkor, Bálint igazítani akart még Bence frizuráján, és középen végigtolta a hajnyírót a fején, véletlenül kisebbre állítva a hosszúságot, mint amilyen az alany hajának mérete volt.<br>Újra kellett méretezni tehát mindent.<br><br><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a31.jpg"><img border="0" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/07/a31.jpg"></a></td></tr><tr><td>Délelőtt 10.30</td></tr></tbody></table>Jelenleg itt tartunk; eszembe jut az esetről a fafaragó öreg székely, aki  reggel nekiállt egy nagy farönköt faragni.<br>Elment a háza előtt a szomszédja, és megkérdezte:<br>- Mi lesz abból, szomszéd?<br>- Ebből, fiam, gerenda! – válaszolt a székely.<br>Nem sokkal később a szomszéd megint elment a ház előtt, látta ám, hogy az öreg még mindig nagy munkában van, ugyanazt a rönköt faragja egyre kisebbre.<br>- Hát mégis, mi lesz ez szomszéd?<br>- Ebből, fiam, kocsirúd.<br>Dél tájékán a székely térdig érő forgácsban ült, és még mindig faragott. A szomszéd újra kíváncsiskodott:<br>- Mi lesz ez?<br>- Ebből, fiam, székláb.<br>Estefelé már nagy forgács gyűlt össze az öregnél, de ő még mindig faragott. A szomszéd persze ismét érdeklődött:<br>- Kicsi ez széklábnak is, mégis mi lesz ez, szomszéd?<br>Mire az öreg:<br>- Ebből, fiam, fogpiszkáló… ha el nem rontom már megint…<br><br>Most már csak abban bízom, hogy estére nem két kopasz gyereket fogok látni. <br>rich