1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-8bGvxCJzdS0/T94rr4Y4XKI/AAAAAAAAHHg/TOjGmcr-hqM/s1600/a1.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/06/a13.jpg" width="320" height="239" border="0" /></a></div> Elvállaltam nem olyan régen, hogy ma egy nagyobb rendezvényen Keszthelyen, amolyan kézműves foglalkozás keretében langallókat dagasztok, amiket a rendelkezésre álló kemencében megsütünk. 21 kiló lisztet dagasztottam be hat óra alatt, közel száz langallót, pizzát sütöttünk, és most ólmos súly ül a jobb kezemen. A rendezvényen volt ugrálóvár, óriáscsúszda, bábszínház, arcfestés - továbbá pónilovaglás, állatsimogató. Utóbbi két programot Feri barátunk szolgáltatta, akivel minden beszélgetés élmény. Olyan sztorik dőlnek belőle tízesével, hogy csak kapaszkodunk, csodálkozunk, meg persze fetrengünk a nevetéstől. - A sztár öszvérem... - kezdett újabb történetbe. - Milyen sztár? - Hát nekem ilyenem is van, érted, a Guszti. Együtt játszott Anthony Hopkins-szal egy filmben. Meg van még három, akik Donald Sutherland-del egy másikban. - Most hülyéskedsz? - Dehogyis. Komolyan mondom. A Rítus című misztikus thrillerben volt a Guszti. <div></div> - Mi volt a szerepe? <table cellspacing="0" cellpadding="0"> <tbody> <tr> <td><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/06/fotó10.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/06/fotó10.jpg" border="0" /></a></td> </tr> <tr> <td>Feri, Geppetto, a póni, rajta pedig Zsófi ül.</td> </tr> </tbody> </table> - Kérlek szépen, nem volt egyszerű; pesti körfolyosós bérházban a pap rohan le a lépcsőn, az aljánál megáll rémülten. Ekkor Guszti kilép egy oszlop mögül kettőt - nem egyet, nem hármat -, és balra néz. Ez volt a szerep. Két napunk volt rá, azt hittem, nem fogja megtanulni. - Hogy sikerült? - Először is kifeszítettünk előtte egy villanypásztor-zsinórt, úgy indultunk neki; két lépéssel hátrábbról, Guszti lépett, egy, kettő, megállt. Mert nem hülye, ugye. Megdicsértem, jól van, Guszti, jutalomfalat. Aztán megismételtük negyvenszer. Utána zsinór nélkül: egy, kettő, megállt. Utána egyre távolabb mentem tőle. Még távolabb. Akkor néha hibázott, de hát úgy nem kapott jutalomfalatot. - És a balra nézés? - Az volt a következő; amikor már jól ment a két lépés, megáll, tőle balra megráztam a jutalomfalatos dobozát. És ezt ismételtük számtalanszor. Gyönyörűen szerepelt, megnéztem a filmben. - Jól keresett? - Mint az álom. Nekem egy féléves fizetésem az, amit ezért a pár másodperces szereplésért kaptunk, ráadásul egy egész stáb csak az én óhajaimat leste két napon át. Ha megittam az üdítőmet, már ott volt a tele pohár; ha oldalra néztem, kérdezték, mit hozhatnak... Már nekem volt kellemetlen. - És a másik három öszvér? Az milyen film volt? - Valami keltás sztori, az öszvéreimnek egy leigázott kelta faluból kellett kicuccolniuk. Pontosabban kettőnek, a harmadik a háttérben állt. Ő csak statiszta volt.rich