1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<div><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/05/termek6532.jpg"><img border="0" height="320" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/05/termek6532.jpg" width="242"></a></div>Nagyjából egy hónapig áhítoztam Julia Child könyvére, a Julie és Julia című film egyik főhősnőjének (akit Meryl Streep alakított) franciaországi élményeit bemutató kötetre. Aztán a férjem megajándékozott vele csak úgy, jó egy hete, én pedig vizsgaidőszak ide vagy oda, azonnal nekiestem.<br>Nos, az amerikai tévés szakács, Julia Child életének egyik legnagyobb tanulsága azt hiszem az, hogy sohasem késő.<br>Ha negyven éves vagy, és úgy érzed, hogy a benned szunnyadó tehetség még sehol sem tört utat magának, hogy igazából nem vitted semmire, olvasd el ezt a könyvet, és rá fogsz jönni: előtted az élet!<br>Julia közel 40 volt, amikor hozzáment a diplomata Paul Childhoz, akit hamarosan Párizsba helyeztek. Az addig bürokrataként dolgozó nő felfedezi magának a francia konyhát, és menthetetlenül beleszeret. Sőt, nemcsak a francia konyhába, hanem a főzésbe is - amit férjhez menetele előtt szinte egyáltalán nem gyakorolt, talán még tojást sem tudott sütni.<br>Ehhez képest Amerika elképesztően népszerű tévés szakácsává vált, ez a karrier pedig 51 éves korában nyílt meg előtte. Julia Child nem volt sem szép, sem kecses: 188 centis magasságával a fényképeken szinte mindenki mellett óriásnak tűnik, és a hangja is öblösen zengett. Ennek ellenére a tévénézők odavoltak érte, mert természetes volt, őszinte, egyszerű, és a főzést, ami korábban misztikumnak számított, behozta az amerikaiak mindennapjaiba. Hatására rengetegen kezdtek főzni - ráadásul nem is akármit, a francia konyha remekeit.<br>Nos, a könyv magával ragadó, úgy nagy általánosságban, de voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, behajítom a sarokba. A szöveg helyenként torz kis szörnyetegre hasonlít, és gondolkodtam rajta, hogy vajon teljesen a fordító hibája lehet-e ez, vagy pedig az eredeti szöveg is bénácska időnként? Persze, az értelmetlen mondatokra, a mondatrészek rossz sorrendjére nem mentség az eredeti szöveg gyengesége. Szóval, még egy lektorálást megérdemelt volna.<br>Ettől eltekintve mégis azt mondom, hogy jó a könyv, inspiráló és tanulságos a történet. Például, amikor 1992-ben a 80 éves Julia búcsút vett provence-i nyaralójuktól, mert a férje, aki tíz évvel idősebb volt nála, már nem tudott vele tartani, a környékbeli barátai meghaltak, ráadásul Provence is megváltozott: "gusztustalanul drága lett", ahogy írta, szóval az idős hölgy akkor még tele volt tervekkel. "Még mindig oly sok tanulni- és tennivalóm volt: cikkek és könyvek vártak megírásra, talán egy-két új tévéműsorral is meg lehetne próbálkozni. El akartam menni homárhalászatra Maine-be, megnézni egy chicago-i vágóhidat, gyerekeket tanítani főzésre."<br>92 éves korában halt meg, éppen csak befejezte unokaöccsével, Alex Prud'homme-mal ezt a könyvet.<br><br><blockquote>Ez az én örök tanácsom az embereknek: tanuljanak meg főzni - próbáljanak ki új recepteket, tanuljanak a hibáikból, ne ijedjenek meg semmitől, és legfőképpen szórakozzanak jól!<br>Julia Child </blockquote>rich