1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Nem is tudom, melyikkel kezdjem.<br><div><a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/03/000011175_cover2.jpg.jpg_biga.jpg"><img border="0" height="254" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/03/000011175_cover2.jpg.jpg_biga.jpg" width="320"></a></div>Na jó, az lesz az első, hogy megjelent a Dining Guide gondozásában a Toplista Gasztronómia 2012. Szép zöld, nem lehet eltéveszteni...<br>A tartalma remek. Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, fanyalogva vettem kézbe. Na, gondoltam, megint egy vízfejű pesti magazin, vidéki étterem biztosan nem lesz benne, vagy csak a kötelező elemek, mint a pécsi Enoteca, mondjuk.<br>Hát pozitív csalódás ért. Ez egy remek, széles látókörű gasztrotérkép, méghozzá nemcsak hazai, hanem közép-európai kitekintéssel. Olyan gyűjtemény, amit akkor is érdemes kézbe venni, ha csak tíz percünk van, de órákra is el lehet merülni benne. Na jó, a vidék azért nem olyan alapos benne, mint Budapest, de - fájdalom! - a magyar gasztronómia leginkább a fővárosban csíphető nyakon, ez van.<br><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-X4B6wBcMmLM/T2upiuhOJvI/AAAAAAAAG0I/oYBby_TdkdI/s1600/a1.jpg"><img border="0" height="320" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/03/a1.jpg" width="240"></a></div>Főváros: kedden ott jártam, a Sparos nyereményjáték (10 blogger, 10 feladvány, 10 nyertes) zárórendezvényére került sor, ahol együtt főztünk mi, bloggerek a nyertesekkel, valamint Pesti Istvánnal, a Babel séfjével (és az ő csapatával). Nagyon jó hangulatú kis összejövetel volt, Fűszeres Eszter le is fényképezett engem, amikor tálalni próbáltam, és éppen úgy nézek ki, mintha oktatnám Pesti Istvánt. Pedig nem. Inkább tanulni szeretnék tőle.<br>A közös főzés után két nagyszerű találkozóm volt, egyik egy régi barátommal, aki úgy kezdte, hogy szabályosan leteremtett, mert szerinte nem jó irányt vettem a blogon, túlságosan sokat elmondok magamról, túl nagy támadási felületet adok. Ő ezt veszélyesnek tartja, és őszintén óvott attól, hogy így folytassam tovább. Ez az észrevétele a hét további részében elkísért, sokat morfondíroztam rajta, és most sem hagy nyugodni a kérdés. A hely, ahol beszélgettünk, kiváló volt: a Szent István Bazilika előtti téren, ha a bazilikának háttal állunk, nagyjából szemben, bal kéz felől van egy cukrászda vagy kávézó, ahol rózsa formájú fagyit adnak. Sajnos nem jut eszembe az üzlet neve; de a nyírfacukorral készült sütemény, amit ettem, és a remek kávé, amit ittam hozzá, annál inkább megmaradt emlékeimben. Ráadásul a pincér odajött az asztalunkhoz, és <i>érdeklődött, </i>mi hogy ízlik, továbbá hasznos információkkal látott el a kávéra vonatkozóan. Élmény volt.<br>Ezt követően a Retek utcai á table!-ban futottunk össze - sajnos, csak egészen rövid időre - az ismeretlen ismerőssel, olvasómmal, Gabival, aki megint csak pozitív impulzusokkal látott el engem. Volt már néhány levélváltásunk az elmúlt években, nagyon örültem, hogy végre személyesen is megismerkedtünk. Az á table-t pedig ki kell próbálni mindenkinek, aki rajong a francia péksüteményekért, meg úgy egyáltalán, a hangulatos kis helyekért.<br>Hazafelé még átlapoztam a frissen beszerzett első magyar GoodFood-ot, megállapítottam, hogy egész jó, ami a recepteket illeti. Vannak kifogásaim, de azokból nem vonnék le messzemenő következtetéseket.<br><br>De ez a kérdés nem hagy nyugodni... (<a href="http://zugblog.blogspot.com/2012/03/het-gondolata.html">Altair is feszegette a blogján</a>, épp a múlt héten.)<br>Tényleg túl nagy támadási felületet hagyok?rich