<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>A nadrágfaló feltűnése</title><html>&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/03/a22.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2012/03/a22.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;Ma reggel úgy tűnt, végre TÉNYLEG időben el tudunk indulni.&lt;br&gt;A készülődés zökkenőmentes volt, attól eltekintve, hogy Bence egy olyan nadrágban érkezett a reggelihez a szobájából, amelyet nem tudott magán összegombolni.&lt;br&gt;- Nem találtam a másikat - mondta.&lt;br&gt;- Már azt sem? Bence, ez a második nadrágod, ami eltűnik... - mondtam, majd javasoltam, hogy nézze meg a tornacuccában, mivel kosáredzésről gyakran a melegítőjében tér haza. Tesicucc is tűnt már el, elő is került egy hónap múlva. Azóta kettő van.&lt;br&gt;Nos, a gyermek előbb reggelizett, én pedig közben odaadtam neki az ebédjegyeit. Most először vettem neki minden keddre és szerdára, mert a zeneiskola és az edzés miatt túl későn ér haza, muszáj az iskolában ebédelnie.&lt;br&gt;- Mit gondolsz, odaadhatom az egész havit? El tudod tenni olyan helyre, ahol biztonságban lesz?&lt;br&gt;- Persze! - felelte öntudatosan.&lt;br&gt;Később örömmel arcán tért vissza, hogy nemcsak az egyik, hanem a régebb óta eltűnt nadrágot is megtálalta. Az előkerült tesicuccban. Micsoda öröm - gondoltam, és mivel közben mindenki megreggelizett, és a tízóraikat is elkészítettem, én is öltözködni kezdtem. Egyszer csak hallom ám, hogy Bence Zsófit kérdezi fojtott hangon:&lt;br&gt;- Nem láttad a másik nadrágomat? Azt a kicsit, amit levettem?&lt;br&gt;- Nem - felelte Zsófi -, miért?&lt;br&gt;- A zsebében vannak a kajajegyeim...asszem...&lt;br&gt;Előléptem a hálószobából.&lt;br&gt;- Bence, nincsenek meg a jegyek?&lt;br&gt;- Nincsenek - felelte lehajtott fejjel.&lt;br&gt;- Biztos megette a Bogyó - fogta Zsófi bátyját mentegetve egyből a kutyára.&lt;br&gt;- Persze, nadrággal együtt... - mondtam erre kissé szkeptikusan.&lt;br&gt;Kiderült, hogy Bencének onnantól, hogy levette a reggelinél viselt nadrágot, rövidzárlat támadt a fejében, és fogalma sincs, hol a nadrág, hol az ebédjegy. Először még türelmesen kezdtem keresgélni, mégis, ugye, meg kell lennie annak a gatyának valahol, mutasd, hol vetted át, nincs ott, utána hova mentél, nem tudom...&lt;br&gt;És nem lett meg. Reggel 7.10 és 7.18 között paranormális jelenség történt a házban, mert az a nadrág azóta sincs meg. 8 percen belül sikerült úgy eltüntetni az apró, ám annál fontosabb kis cetliket az őket rejtő ruhadarabbal együtt, hogy senki sem lépett ki az ajtón. 7.35-ig kerestük együtt, majd 8.30 óta keresem én fakultatíve.&lt;br&gt;Nincs a fürdőben, ahol a gyerek átvette. Nincs a nappaliban. Nincs a hálószobában. Nincs a konyhában. A spájzban sincs (miért is lenne, de sosem lehet tudni). És az emeleten megnéztem az összes gyerekszobában. Ott sincs.&lt;br&gt;Kínomban arra is gondoltam, netán sikerült úgy meghizlalnunk a &lt;a href=&quot;http://www.maimoni.hu/2009/09/nalatok-laknak-e-zoknizabalo-szornyek.html&quot;&gt;Zoknizabáló Szörnyet,&lt;/a&gt; hogy most már nem éri be egyszerű kis lábravalókkal, pláne fél párakkal, pofátlanul nadrágokra kezdett vadászni. Vagy lehet, hogy ez már mutáció?&lt;br&gt;Ha jól belegondolok, talán miatta nincs egy rongyom, amit felvegyek...</html><type>rich</type></oembed>