1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<div>Sok ember van, akinek szívesen adok, vagy csak adnék valami ajándékot - de aztán a nagy év végi rohanásban nem kerül rá sor.</div><div>Pedig adni jó. Közhely, de igaz. Fontos, bármennyire is elbagatellizáljuk néha (á, mindegy, nem kell, majd máskor); a szeretet kifejezésének egyik módja.</div><div><br></div><div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-9mCTz_mGwbg/TvdckbR-__I/AAAAAAAAGck/CRLoVeE7xlc/s1600/DSC04263.JPG"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/12/DSC04263.jpg" width="526"></a></div><div><br></div><div>Olvastam nemrég a szeretetnyelvről, amelynek Gary Chapman amerikai családterapeuta megállapítása szerint öt megnyilvánulási formája van: az egyik az elismerő szavak, a másik az együtt töltött minőségi idő, a harmadik az ajándékozás, a negyedik a szívességek, az ötödik a testi érintés. Nem mindenkinek ugyanaz a fontos; van, aki az ajándékozással fejezi ki a szeretetét, és ő is ezen a módon érzékeli a másikét; van, aki szavakkal adja a másik tudtára, mennyire nagyra értékeli. Az a legjobb, amikor a számunkra fontos személyeknek megérezzük, megtanuljuk a szeretetnyelvét, és azon keresztül tudjuk kifejezni számukra, milyen fontosak is nekünk.</div><div><br></div><div><a href="http://1.bp.blogspot.com/-tML09rfMkTg/TvdhQvCvkkI/AAAAAAAAGcw/_XpTvArL0Lw/s1600/DSC04264.JPG"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/12/DSC04264.jpg" width="508"></a></div><div><br></div><div>Az ajándékozásban az a fantasztikus, amikor érezzük, mit szeretne a másik, és azzal tudjuk meglepni. Na persze, ez nem mindig sikerül - ilyenkor viszont az ajándékozott félnek kell, hogy legyen annyi intelligenciája, hogy a szándékot értékelje, még ha a kapott holmi annyira nem is tetszik neki.</div><div>Volt egyszer egy barátnőm, akivel mindig egyforma ajándékot adtunk egymásnak. Aztán idővel rájöttem, miért: azt adta nekem, amire ő vágyott, és én is azt adtam neki...</div><div><br></div><div><a href="http://3.bp.blogspot.com/-9a_VpGlEkHE/TvdhpBN26fI/AAAAAAAAGc8/ujrgEKUVFVg/s1600/DSC04265.JPG"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/12/DSC04265.jpg" width="480"></a></div><div><br></div><div>Az ajándék meg tudja lágyítani a szíveket. Kapukat tud megnyitni - és most nem a korrupcióra gondolok. Kommunikációs zárlatokat tud feloldani (azt hittem, hogy azt hiszed, hogy azt hiszem), és egyáltalán nem az érték a fontos, hanem a szándék, a mögöttes tartalom, a gondolat.</div><div>Egy ilyen doboz kézzel készített bonbonnal sok mindent elmondhatunk - ezért, ha  van még valaki, akinek adnátok szívesen, kis idő és energia befektetésével kedves meglepetést készíthettek. A dobozt úgy vettem egy kis helyi kereskedésben, de nem muszáj még csak ilyenbe sem tenni, akár celofánba csomagolva is átadhatjuk.</div><div>Én felhasználtam hozzá:</div><div>1 csomag nugátot (20 dkg, Aldi)</div><div>1 csomag marcipánmasszát (20 dkg, Aldi)</div><div>10 dkg étcsokit</div><div>a beleforgatáshoz vettem szintén az Aldiban krokantot, apró csokiforgácsot - a süteményes kellékek között találtam ezeket.</div><div><br></div><div>A nugátot 25 darabra vágtam, kis golyókat formáztam belőle. A marcipánmassza egy részét vékonyra nyújtottam, körbevettem vele a golyókat, és mint a gyurmát, úgy görgettem szépen egyesével a két tenyerem között, hogy minél szabályosabb gömbök legyenek. Utána bevontam mindegyiket a megolvasztott étcsokival, majd beleforgattam a krokantba, a csokidarabokba, ill. még kókuszreszelékbe is.</div><div>A nugátot helyettesíthetjük ganache-sal: 1 dl tejszínt melegítsünk (ne forraljunk!) össze 10 deka étcsokival (olvadjon fel a csoki, és legyen egynemű a massza), és pár órára tegyük hűtőbe. Meg fog szilárdulni, formázható lesz.</div><div>A bonbonokat fehércsokival is be lehet vonni, és megcsíkozni étcsokival - szóval, engedjük szabadon a fantáziánkat.</div><div>Adjunk bátran, örömmel.</div>rich