1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Szeeervusztok pajtikák!<br>Emlékeztek Kemény Henrik bábfigurájára, Vitéz Lászlóra? Ő volt az, aki komoly csatákat vívott, jobbára magával az ördöggel, és le is győzte nagymamucikája báli legyezőjével, azaz palacsintasütőjével. Most nekem is lett egy ilyen. <br>Vettem ugyanis egy óriás palacsintasütőt, mármint, serpenyőt, nem <a href="http://www.gastroattase.hu/category/palacsintasuto.php">ezt a gépet</a>, ami gázzal vagy villannyal működik, és amivel akár 40 centi átmérőjű palkót is süthet az ember. Ez a serpenyő 30 centis, mindössze 5 centivel nagyobb az átmérője a klasszikusnál, mégis, az eredményül kapott méret azt sugallja, hogy hűha, akár egytől is jóllakhatom.<br>Morgolódtam aztán a facebookon (lájkoltátok már <a href="https://www.facebook.com/pages/Praktik%C3%A1k-sok-gyerekhez/119423838069210">az oldalt</a>?), hogy hogyan lehet valakinek annyi esze, hogy legyárt egy teflonos serpenyőt, aztán a közepébe jól odaragaszt egy matricát, ráírja, hogy ne súrold, de a matrica nem távolítható el csak úgy simán, áztatással. Kaparászni kell. Egyre jobban. És még akkor is ott marad a felületen a ragadós anyag, amit végül csak a súrolószivacs hoz le. Később leesett, hogy nem a gyártó ragasztotta bele, nem, ő (olasz, egyébként) a serpenyő nyelére húzott egy információkkal bőven ellátott kartonlapot. A magyar importőr úgy látszik, nem találta meggyőzőnek, hogy erre a kartonlapra ragassza a hazai közönség számára fontos információt, neki bele a serpenyőbe kellett azt jól odanyomni, bosszantó időtöltésre kárhoztatva ezzel a felhasználói oldalon sorakozó háziasszonyokat és -embereket.<br>Na mindegy, végül azért sikerült, és a tapadásgátló bevonat sem sérült (legalábbis szemmel láthatóan), úgyhogy befoghattam munkára új szerzeményemet.<br>Hogy miért vettem óriás méretet? A fő oka az, hogy amikor<a href="http://www.maimoni.hu/2010/05/tortilla.html"> tortillát</a> sütök, általában a férjem, de a nagyobb gyerekek is másfelet kérnek. Persze, mindenki másképp. Hogyan csináljam megy, hogy egynek a fele csípős legyen, de a másik fele véletlenül se? Döntöttem - veszek egy akkora serpenyőt, amelyből egy darab tortilla egy adag lesz, és kész.<br>A másik magyarázatom a vásárlásra a változatosság keresése - nagyobb tészta, más lehetőségek, kevesebb idő alatt készül el ugyanakkora mennyiség, stb.<br>Ebben a serpenyőben próbáltam ki most a szénhidrátszegény tésztával készült <a href="http://www.maimoni.hu/2008/10/azt-ltom-nem-is-igazi-gasztroblogger-az.html">guacamolés</a> palacsintát, amibe még került egy kevés füstölt kacsamell, és leves után főételként következett ebédre. Senkinek nem jelentett problémát, hogy nem fehér lisztes tésztával kapta, ajánlom, hogy kísérletezzetek vele.<br><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="http://4.bp.blogspot.com/-J5MYFzWfFQ8/Tr-pg-DExnI/AAAAAAAAGRQ/xseC8uBZQmw/s1600/DSC03980.JPG"><img border="0" height="300" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/11/DSC03980.jpg" width="400"></a></td></tr><tr><td>Hát igen, ezzel sok újat nem mutatok. Palacsintát mindenki látott már...</td></tr></tbody></table>A hozzávalókkal bajban vagyok. Ebben az egész "ételmódváltásban" vezérfonal volt számomra Szoó Judit Kilófaló sorozata, amelyben szerepel a kilófaló lisztkeverék receptje. Ezt kezdtem el használni, de aztán komoly probléma elé kerültem: a kilófaló lisztkeverék összetételét nem hozhatom nyilvánosságra, mert azért a szerző perel. A receptjeimbe meg nem írhatom, hogy vegyétek meg a könyvet, aztán keressétek meg az x. oldalon, miből, milyen arányokban kell keverni a különböző összetevőket. Ezért kénytelen voltam kreálni egy másik lisztkeveréket, ami nem esik szerzői oltalom alá. De akinek megvan a fent említett sorozat bármelyik része, nyugodtan készítse azzal keverékkel a palacsintákat. Vagy ezzel. Ahogy tetszik.<br><br><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td><a href="http://3.bp.blogspot.com/-W9AC5CjDdps/Tr-q11Vzn4I/AAAAAAAAGRY/ChPLJg01kRo/s1600/DSC03982.JPG"><img border="0" height="300" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/11/DSC03982.jpg" width="400"></a></td></tr><tr><td>Ezzel a képpel sem indulok ételfotós pályázaton. De hozzám úgysem a fotókért jöttök, nem...?</td></tr></tbody></table>Hozzávalók:<br>20 dkg zabpehelyliszt<br>10 dkg teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt<br>1 ek búzasikér<br>1 ek szójaliszt<br>1 ek szójafehérje izolátum<br>1 ek zabkorpa<br>1 tk sütőpor<br>7 dl rizstej v. tej<br>2 tojás<br><br>A hozzávalókból palacsintatésztát keverek, és kb. 20 percig pihentetem. Ha esetleg túlságosan besűrűsödne, hígítható még rizstejjel vagy tejjel, nekem nem kellett.<br>Kisütöttem a rendeltetésszerűen használt báli legyezőben a tésztát,és megtöltöttem guacamoléval, illetve szórtam rá kevéske vékonyra szeletelt füstölt kacsamellet. De innentől aztán fantázia dolga, ki mihez kezd a<br>palacsintákkal.<br>A guacamole receptjét leírtam<a href="http://www.maimoni.hu/2008/10/azt-ltom-nem-is-igazi-gasztroblogger-az.html"> itt</a>.rich