1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Még nem áradoztam komolyabban új lakóhelyünkről, de itt lakásunk minden percét élvezem. A Keszthely és Vonyarcvashegy közötti útvonalon helyezkednek el kedvenc boltjaim, így mostanában, miután reggel elszállítottuk a gyerekeket az iskolába, hazafelé egyszerűen csak beugrok a gyenesdiási sarki kisboltba zöldségért, pékáruért, felvágottért, majd a vonyarci henteshez húsért, ha kell.<br>Szeretem, hogy megismernek, köszönnek, ajánlják, ha friss valami, és azonnal jelzik, ha inkább nem kéne megvennem azt a bizonyos árut. És a vevők! Beszélgetnek, hisz egy <strike>faluban </strike>községben laknak, ismerik egymást.<br>Legutóbb a hentesnél, a mögöttem sorban álló ötvenes férfi mellém lépett, és megkocogtatta az előttem álló hetvenes néni vállát.<br>- Margitka...! - mire a néni hátrafordult:<br>- Nahát, Béluskám!!! Ezer éve nem láttalak! És mekkora lányod van már! - nézett rám egyik ámulatból a másikba esve.<br>- Nem vagyok a lánya - mosolyogtam zavartan. Erre a néni enyhén felhúzott szemöldökkel:<br>- Neeem?! Hanem...?rich