1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Az ablak ragyog. De nem azért lett tiszta, mert sikerült a vizsgám, hanem egyszerűen azért, mert már eléggé zavart a kilátásban.<br>A vizsgán nem mentem át.<br>De ez még nem is rázott meg, mivel nem kettesre hajtok, és amint megláttam a feladatlapot, tudtam, hogy ez nem lesz jó. Voltak olyan feladatok, amelyek egyáltalán nem voltak ismerősek, pedig, családom rá a tanú, hogy én mostanában ennyit nem tanultam.<br>A módszerem az volt, hogy a korábbi évfolyamok hallgatóinak tapasztalatait egybegyűjtve (különös tekintettel a Lányra, Aki Tizenötödszörre Jött), mivel valószínűségszámításból ugyebár király vagyok, kiszoroztam, milyen kérdésekre számíthatok. Ráhagyással.<br>Ebből is látszik, mire jó a valószínűségszámítás: semmire.<br>Ugyanis az elméleti kérdéseket illetően olyan újdonságok is voltak, amelyekre egyetlen eddigi, általam megkérdezett túlélő sem emlékezett. Ráadásul a beugró kérdéseket, a bizonyos szó szerint megtanulandó definíciókat sem sikerült eltalálnom, holott az egyiket éppen ma reggel próbáltam memorizálni úgy hat óra tájban, hátha akkor belemegy a fejembe, és közben felborítottam a frissen elkészített, utolsó adag kávét, ami volt még itthon, úgyhogy miközben a tejes löttyöt mostam fel a padlóról, mondogattam: "Forgótőke: A forgóeszközök körforgásának folyamatában egy adott időszakra vonatkozóan, a folyamatos termelés biztosítása érdekében a termelési folyamatok és a termelés szervezésének sajátosságai által meghatározottan, állandóan megjelenő vagy jelenévő forgóeszköz-féleségek összessége, illetve azok gyűjtő megnevezése."<br>Nos, még ezt sem sikerült szó szerint visszaidéznem, másképp meg nem jó.<br>És ezek után már hiába is csináltam meg a számítási feladatokat, gyakorlatilag az már mindegy volt.<br>De mondom, nem az rázott meg, hogy egyest kaptam, hanem az a mentalitás, amelyet a vizsgáztató tanár tanársegédei tanúsítottak. A tanár ugyanis nem volt jelen, három embere azonban annál inkább. Fiatal férfiak, akik pár éve még maguk is azokban a padokban ültek - most pedig hatalmi pozícióban, erejüket fitogtatva pöffeszkedtek.<br>Félreértés ne essék: nem azt sajnálom, hogy nem engedik a puskázást. Rendben, ne engedjék. Sőt, azt mondom, ebben a közegben kissé hülye is az, aki megpróbálja. De amikor valaki élvezi azt, hogy mást szívathat, az valami nagyon rossz érzést gerjeszt bennem.<br>Mert rászólni a puskázóra, elvenni a dolgozatát, és/vagy a tárgyból már a vizsgaidőszakban nem engedni vizsgázni, az rendben van. De <i>bugyivizittel</i> fenyegetőzni... Hogy csak egy telefonba kerül és jön egy női oktató, aki ezt <i>megteheti</i>...<br>Mi van???<br>Kicsit orwelli volt a jelenet. Bár voltak, akiknek ennél keményebb hasonlatok jutottak eszükbe.<br>Mindenesetre, én a két hét múlva következő ismétlésre gyúrok, jó jegy kell nekem, mert be akarom adni az átsorolási kérelmet a költségtérítésesről az államilag finanszírozottra. Ezért nem jó a kettes.<br><br><br><br>A vizsga reggel nyolckor kezdődött, fél tízre itthon voltam, tíz után nekiveselkedtem, leszedtem a konyhai függönyt, letisztítottam az ablakot, az elszívót, a csöveket, a karnist, és közben ezen a bejegyzésen gondolkodtam. Meg azon, hogy mi a csudát főzzek, mert nincs kedvem semmihez. Így lett végül tojásleves és tortilla. Nem andalúz, ami ugye tojáslepény, hanem kukoricalisztes tésztából sütött, azaz a mexikói, vagy valami hasonló. Én ugyan úgy gondolom, lassan tökélyre fejlesztem ezt a variációt, de azért egyszer megkóstolnám az autentikusat is. Ott, Mexikóban.<br>Addig is úgy készítem, ahogy azt egy éve a "<a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/05/tortilla.html">Tortilla</a>" című bejegyzésemben rögzítettem; a tésztában persze megint variáltam a lisztekkel: 60%-a búzalisztből, 20%-a kukoricalisztből és 20%-a csicseriborsólisztből állt. Ehhez jött még a só, 3 ek olívaolaj, és a víz. És egy lényeges adalék, ami az autentikus verzióban valószínűleg nem szerepel, de nagyon finommá teszi a tésztát: két evőkanálnyi fekete hagymamag. Óriási - és, amint azt mindig elmondom a tortillával kapcsolatban, nincs még egy olyan étel, amellyel egyszerre ennyi nyers zöldséget tudnék megetetni a családommal.<br>No, és miközben a tésztákat nyújtom egymás után, nézek ki a tiszta ablakon... Szép lett.rich