1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Amikor a kilencvenes évek elején vidéki lányként felkerültem a számomra addig szinte tejesen ismeretlen Budapestre, minden lehetőséget megragadtam, hogy megismerjem a várost. Például, szabadidőmben csak úgy felültem buszokra, villamosokra, trolikra, figyeltem, merre mennek, ott milyen utca van, mihez van közel, és az, hogy ma úgy ismerem Pestet, ahogy, jórészt ezeknek a felfedező utaknak köszönhető. Még Rákoskeresztúrra is kiutaztam.<br>Legjobban persze a belvárosban szerettem csámborogni, csóró főiskolásként néha megengedtem magamnak egy kávét a Régiposta utcai McDonald'sban, és egyszer, egyetlen egyszer, hosszú fontolgatások és pénzszámlálgatás után beültem a Gerbeaud-ba. Mert hát az mégsem lehet, hogy egy ilyen nevezetes helyre nem megyek be. Kértem egy kávét, és kiválasztottam hozzá a vitrinből a legolcsóbb darab süteményt, ha jól emlékszem, sajtos roló volt. Egy nem túl barátságos néni hozta ki, akiből tömény megvetést éreztem felém áradni; a kávé rossz volt, a süti szinte ehetetlen, mindez csillagászati árakon. Ott és akkor lehúztam a rolót a Gerbeaud-nak, megfogadtam, én ide soha többé be nem teszem a lábam.<br><a href="http://3.bp.blogspot.com/--mJaBDUitQU/Tcv-27QjQSI/AAAAAAAAFds/UgIgQebrD0M/s1600/Gerbeaud_Logo.jpg"><img border="0" height="118" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/05/Gerbeaud_Logo.jpg" width="200"></a>Azonban.<br>A múlt héten kaptam egy kedves meghívót <i>onnan, </i>amelyben gasztrobloggerek számára szervezett sütibemutatóra hívtak. No, mondtam, legyen; most revansot veszek a Gerbeaud-n...<br>Tegnap este hat órára szólt az invitálás; kicsit korábban ott  lődörögtem már a Vörösmarty téren, és elámultam, milyen gyönyörűen felújították az épületet.<br>Bent már gyülekeztek a bloggerek, jó volt ismét találkozni azokkal, akiket eddig is ismertem, és külön öröm volt számomra, hogy olyanokkal is megismerkedhettem, akiket eddig csak virtuálisan "láttam".<br>Pintér Katalin, a Gerbeaud ügyvezető igazgatója, és Niszkács Anna marketing menedzser üdvözölt bennünket, és ők ketten meséltek az intézmény múltjáról - nem elfedve az általam is említett fényesnek nem nevezhető időszakot -, és arról a filozófiáról, amely mentén halad a komplexum - mert már rég nemcsak cukrászda -, ami nagyon szimpatikus volt.<br><br><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-mbuwqg2-LHo/TcwD7kCpvYI/AAAAAAAAFeE/KXo8HFKueTg/s1600/DSCF5526.JPG"><img border="0" height="300" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/05/DSCF5526.jpg" width="400"></a></div><br>Mindketten nagyon hangsúlyozták, hogy bár szeretik a külföldi vendégeket, fő céljuk, hogy magyar törzsvendégkört tudhassanak maguk mellett, hiszen velük lesz teljessé Gerbeaud Emil öröksége. Ezért szerették volna megmutatni nekünk - és rajtunk keresztül nektek, kedves olvasók -, hogy a Gerbeaud-ba érdemes elmenni, az alapító Kugler Henrik víziójának megfelelően kiváló minőségű  sütemények, tányérdesszertek készülnek kiváló alapanyagokból; csúcsminőségű francia Valrhona csokoládét használnak, és elmondhatom nektek, mert megkóstoltam a Valrhona csokitortát, hogy az... az valami pazar.<br>A reggeli kínálat is nagyon meggyőző, és egyáltalán nem megfizethetetlen; egy csésze kávé egy croissant-nal például 980 forint, ami szerintem abszolút jó, főleg, ha beleszámítom a környezetet.<br><br><div><a href="http://3.bp.blogspot.com/-KE3R46na_dk/TcwEZK2kbDI/AAAAAAAAFeI/H0ubhw2hGwQ/s1600/DSCF5523.JPG"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/05/DSCF5523.jpg" width="480"></a></div><br>Azoknak is szeretnének kedvezni, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy családostól beüljenek egyet sütizni - mert hát legyünk őszinték, bármennyire is remek az ár-érték arány, sokan akkor sem tudják megfizetni: elvitel esetén egy sütire 10, két sütire 20, háromra 30, négyre 40, és öt, vagy annál többre 50 százalék kedvezményt adnak.<br><br><div></div><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Jq0M2yGUzeU/TcwGkZi1FnI/AAAAAAAAFeQ/MAzBxK3vVGo/s1600/DSCF5532.JPG"><img border="0" height="400" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/05/DSCF5532.jpg" width="300"></a></div><br>Miután mindenki elfogyasztott egy tányérdesszertet (én a már említett fantasztikus Valrhona csokitortát), Kolonics Zoltán, a ház főcukrásza ismertette a sütemény-kínálatot, amelyet egy-két falatnyi adagokban kóstolhattunk meg. Sajnos, nem tudtam annyit, amennyit szerettem volna. Ott volt a az rengeteg fiomság - narancsos karamelltorta, Esterházy-torta, bazsalikomos citromtorta (döbbenetesen jó), macaronok, dobos torta, robbanócukros csokis kocka, és még sok minden, én pedig csak vártam és vártam, hogy múljon az idő, és legyen hely a gyomromban még néhány csábító falatnak. Nem lett.<br>Ennek ellenére azt mondhatom, hogy a Gerbeaud-nak részemről az a régi sérelem meg van bocsátva. A csorba ki van köszörülve. Biztos vagyok benne hogy ezzel a fiatalos lendülettel, a tradíciók és az innováció megfelelő ötvözésével az álom valóra válik, és a cukrászda neve ismét jól cseng - a hazai közönség számára is.rich