1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Kicsit szégyellem magam a szombati nyafogásért, nem szoktam én nagyon ilyet tenni, de talán akkor értem el a holtpontot; úgyhogy most nyomtam egy Ctrl+Alt+Delt, és újraindítottam magam. Első lépésben reggel kisminkeltem az arcom, és kilakkoztam a körmeimet.<br>Szerencsére  ma a nap is sütött, ami megint csak jót tett nekem. Egyből nagy elhatározások születtek bennem, nevezetesen: holnap nekiugrok az eredeti francia croissant-nak, még érdekesebb, hogy eredeti francia recept alapján úgy, hogy nem is tudok franciául.<br>Erről is fogok majd tudósítani, de még adós vagyok a szombati ebéd leírásával, amelynek ezennel újult erővel látok neki.<br>Először is: gombócos raguleves. Amikor Nágya a nyáron nálunk volt, és rávettem, főzzön nekünk valami eredeti orosz ételt, ő a <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/search?q=tyifty%C3%A9li">tyiftyéli </a>mellett döntött. A tyiftyéli elnevezés számtalan fajta gombócos ételt jelöl, azért amikor feltálaltam a vendégeknek az első fogást, magabiztosan így mutattam be: tyiftyéli leves.<br><br><div><a href="https://lh6.googleusercontent.com/-BiFOhFAZVBA/TXVIETb_KVI/AAAAAAAAFH4/J20FEC53qHA/s1600/atyifl.jpg"><img border="0" height="400" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/03/atyifl.jpg" width="392"></a></div><br>Expressz raguleves volt ez, amihez egy kilónyi fagyasztott vegyeszöldséget vettem; egy fej vöröshagymát felaprítottam, kevés olajon megdinszteltem, erre borítottam a zöldséget. Felengedtem annyi vízzel amennyi ellepte, sóztam, borsoztam, belenyomtam két fokhagymagerezdet.<br>A boltban másfél kiló darált pulykahúst vettem, amelyből egy kilót szántam a bolognaiba, a maradékot összekevertem 1 tojással, 3 ek búzadarával, sóval, borssal, mivel kicsit lágy volt, egy kevés zsemlemorzsát tettem még bele; apró gombócokat formáztam belőle, és ezeket akkor tettem a levesbe, amikor az épp forrni kezdett. Így a gombócok a zöldségekkel együtt szépen puhára főttek. Amikor úgy tíz-tizenöt perc elteltével késznek ítéltem, felöntöttem 2,5 dl főzőtejszínnel, sóztam, és szórtam bele némi zöldfűszert, vegyesen.<br>A bolognai ragu elkészítésének leírására  nem most kerítenék sort, arra majd külön posztot szentelek, ugyanis megtértem: holmi hagymás alap helyett mostanában sofrittót készítek a hús alá. A sofritto az olasz húsos raguk alapja, sárgarépa, hagyma és szárzeller alkotják, ezeket kell összefőzni, erre jöhet majd a darált hús, optimális esetben borjú, de errefelé a hentes csak háromkilós fagyasztott tömbökben kapja és árulja, kérdem én, mit csináljak három kiló borjúhússal?<br>Amit igazából meg akarok énekelni, az a tészta. És egy vallomással kezdem: szeretem a tésztagépemet.<br>Atlas márkájú, olasz, rozsdamentes acél, remélem, örök darab, 3500 forintért vettem a Vaterán. Az egyik legjobb üzlet, amit eddig kötöttem. Volt egy olyan gondolatom, amikor az eladónak elutaltam az árát, hogy na, majd biztosan ez is ott porosodik a többi használatlan gép között az elfelejtett fiókban, de nem. A tésztagép újra és újra előkerül. És tudjátok, mire jöttem rá? Megnyugtat. Mármint, amikor használom; a puszta jelenléte, az sajnos nem.<br><br><div><a href="https://lh6.googleusercontent.com/-7sb9osU2uaw/TXVMb72xlsI/AAAAAAAAFH8/pgj9eaqHbi4/s1600/aszenafank4.jpg"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/03/aszenafank4.jpg" width="512"></a></div><br>Érdekes volt ez a felfedezés részemről; nem szeretem ugyanis a pepecselős munkákat, figyelmes szemlélők már bizonyára észrevették a fotóimon, hogy amivel babrálni kell - lásd torták -, ott azért hagy maga után némi kívánnivalót a kivitelezés. A tésztát viszont egyszerűen imádom újra és újra áthajtani a gépen, amíg szép egynemű nem lesz. Most már ott tartok, hogy az ízesítéssel játszom: a múltkor például diós metéltet készítettem, azaz diós tésztát, így különírva, mert a dió a tésztában volt. 5 dkg darált dió, 25 dkg liszt, 3 tojás, némi só - szélesmetélt lett belőle, amire nem kellett más, mint némi szarvasgombás olívaolaj, és parmezán sajt.<br>Néma áhítat követte.<br>A mostani spagetti sem volt mentes a fűszerezéstől: 35 dkg liszt, egy nagy evőkanál pesto (alla Genovese), 4 tojás, 1 tk só. Olyan bazsalikomos illata volt, hogy büszkén szagoltattam vendégeinkkel, ilyet még nem ettetek, az tuti! És tényleg nem.<br>Ami életkortól függetlenül a legnagyobb sikert aratta, az a gesztenyés cupcake volt. Az alaptészta hajszálpontosan megegyezett a <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2011/03/kinzo-kerdesek-egy-tepsi-cupcake.html">múltkorival</a>, erre jött 25 dkg gesztenyemassza lereszelve, 2 dl habbá vert tejszínnel összekeverve. Hát ez.... valami eszméletlen.<br><br><div><a href="https://lh3.googleusercontent.com/-DYidqwOyNsM/TXVOQUhsoLI/AAAAAAAAFIA/MMGx5t6wvq4/s1600/atyif2.jpg"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2011/03/atyif2.jpg" width="506"></a></div><div><br></div><div>Nos, ha minden jól megy, akkor holnap a croissant-projekttel folytatom. Ha minden jól megy. Ha nem, akkor is kitalálok majd valamit.</div>rich