<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Örömök, könnyek</title><html>Zsófi, a mi kis jutalomgyerekünk, akinek érkezése közvetve &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/search?q=El%C5%91hang&quot;&gt;e blog születéséhez is vezetett&lt;/a&gt;, hétéves lett. Az ő zsúrjára készítettem &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/11/tanulsag.html&quot;&gt;dobostortát&lt;/a&gt;; bár a műveletsor közben, úgy szombat este tizenegy magasságában vagy hússzor is megfogadtam, hogy soha többé, végsősoron örülök, hogy megcsináltam. Dobostorta kipipálva. Éééés, a fényképek tanúsíthatják, hogy a karamell is jól sikerült.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TOGu3G68z0I/AAAAAAAAE1c/Z1DggnUEkQI/s1600/adob1.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/11/adob1.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;A zsúrt vasárnap délután 3 és 6 közé szerveztük, illetve ezúttal túl sok szervezés nem volt, de a vendégeket ekkorra hívtuk. Amúgy értekezésem a &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2008/11/milyen-legyen-egy-szlinapi-buli.html&quot;&gt;szülinapi bulikról&lt;/a&gt; a mai napig a legtöbb találatot hozza a google-ból... Szóval észt, azt tudok osztani a témában.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TOGvsiOEGYI/AAAAAAAAE1g/gK00XGmaaqA/s1600/adob2.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/11/adob2.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;Az ünneplésbe némi szomorkodás is vegyült;  szombat este derült ki, hogy apa hétfőtől Bécsbe megy dolgozni, és majd csak pénteken jön haza. Bár családunk túlélése szempontjából ez a munka most úgy kellett, mint egy falat kenyér, Zsófi a hírtől annyira elszontyolodott, hogy előre sírni kezdett amiatt, hogy apa hiányozni fog neki egész héten. Ez főként a lefekvésekkor csúcsosodott ki, vasárnap már valóságos zokogásba torkollott az esti búcsúzó. Próbáltam vigasztalni, hogy ez ugyanolyan, mintha apa Pestre menne, pont csak annyira lesz messze, mire kibökte, hogy &quot;de hiába jön meg pénteken, hétfőn majd megint elmegy....!&quot; Meg &quot;de most nem jön haza este&quot;, a végső érve pedig az volt: &quot;nem tehetek róla, sírok, én vagyok a családban a legkisebb!&quot;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TOGv4e45wuI/AAAAAAAAE1k/QjIq0Df3etc/s1600/adob3.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/11/adob3.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;Nos, a vasárnap délutáni buli jól sikerült - dacára annak, hogy eleinte a hétéves kislányok eléggé tanácstalanok voltak, mihez is kezdjenek. És én is az voltam. Annak ellenére, hogy meglehetősen nagy rutinom van a szülinapi zsúrokban, nem jutott eszembe semmi, mivel foglaljam le őket. Mintha lebénultam volna. Kínomban a legjobbat találtam ki: leküldtem őket az udvarra. Jót rohangáltak a langyos őszi időben - amiről pedig már a magam részéről &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/11/athangoltunk.html&quot;&gt;lemondtam&lt;/a&gt;. Utána meg Amerikából jöttünk-et játszottunk, és jókat nevettünk közben.&lt;br&gt;Apa hétfő hajnalban elment; az utolsó tízezresünket törtük ketté, neki öt, nekem öt, aztán majd csak lesz valahogy. Reggel már rám várt a feladat, hogy a gyerekeket eltranszportáljam az iskolába - ez az esetek zömében apa reszortja.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TOGwAta0_XI/AAAAAAAAE1o/NjiVduTT7uM/s1600/adob4.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/11/adob4.jpg&quot; width=&quot;480&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;Tehát, én vittem a gyerekeket, Zsófit bekísértem az osztályába, és amikor elköszöntem tőle, sírva fakadt. &quot;Hiányzik apa&quot; - mondta. Hiába vigasztaltam, a sírás erősödött, és a gombóc az én torkomban is egyre csak nőtt. &quot;Mennem kell&quot; - mondta Zsófinak, megsimogattam, elindultam kifelé.&lt;br&gt;- Mi baja Zsófinak? - kérdezte gyanútlanul a tanító néni, és bizonyára nem számított arra, hogy egy sírva fakadó anyuka válaszol.&lt;br&gt;Menekültem kifelé az iskolából. Nem tudom, ki jött szembe, felvállaltam, bunkó leszek, nem köszönök senkinek.&lt;br&gt;És ma délelőtt végre nyugodtan, háborítatlanul  kisírtam magam.&lt;br&gt;&lt;br&gt;A receptet amúgy a &lt;a href=&quot;http://www.macikonyha.com/2009/03/dobos-torta.html&quot;&gt;Macikonyhából&lt;/a&gt; vettem.</html><type>rich</type></oembed>