1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Amikor júniusban megérkezett a felkérés a <a href="http://www.segitsuti.hu/">Segítsüti</a> csapatától, nagyon megtisztelőnek éreztem, hogy egy ilyen nemes kezdeményezésben részt vehetek. Izgalmas volt látni az előkészületeket, és bár a <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/09/segitsutim-tortenete.html">sütim kivitelezése</a> nem ment zökkenőmentesen, végül úgy érzem, tényleg jó portékával rukkoltam elő, a saját fejlesztésű <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/09/segit-suti-segits-te-is.html">aszalt gyümölcsös kockáért</a> garanciát vállalok, egyszerűen büszke vagyok rá, na.<br>Az árverés nagyon jól alakult, és bár a legnagyobb szenzáció <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/09/segitsuti-ejfelig-limara-ketmillaert.html">Limara süteményéért</a> ajánlott kétmillió forint volt, ehhez kétség nem fér, azért minden licitáló óriási tapsot, hálát, köszönetet érdemel, hiszen több kórház koraszülött osztályának jelentenek nagyon komoly segítséget a befolyó összegből vásárlásra kerülő eszközök, gépek.<br>Amikor a Gabriellával való találkozóra készültem, biztos voltam benne, hogy kellemes élmény lesz; ő ugyanis nemcsak az én sütim, hanem még két másik nyertese is, és biztos voltam abban, aki ennyi pénzt áldoz ilyen nemes célra, csak nagyszerű ember lehet. <br>Nem csalódtam.<br><div><br></div><div><a href="http://3.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TKSN7oLdx0I/AAAAAAAAEs4/5pu4dO3o_hg/s1600/asuti1.jpg"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/09/asuti1.jpg" width="476"></a></div><div><br></div><div>Tegnap Pestre kellett utaznom a munkám miatt, Gabriella is budapesti, úgyhogy délután 4-re beszéltünk meg találkozót az Alléba, az új bevásárlóközpontba - majd ott beülünk valahova kávézni, állapodtunk meg.</div><div>A sütit előző este, jó későn sütöttem meg, éjfél is volt már, amikor bevontam csokival, ezúttal azonban nem slendriánságom kárhoztatott éjszakázásra, hanem az a szándékom, hogy a minél frissebben adhassam át a "nyereményt". Reggel fel sem szeleteltem, levágtam a széleket róla, hogy legalább megkóstolhassam, tényleg olyan jó lett-e, mint eddig - és tényleg. Találtam egy megfelelő méretű dobozt, beletettem, és elindultunk. Az irodában, ahova mennem kellett, letettem a konyhába, egy viszonylag hűvösebbnek vélt sarokba, és mentem a dolgomra. Délután, amikor indulni készültem, kollégám, Laci mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:</div><div>- Móni, nagggyon finom volt a süti.</div><div>Egy pillanatra elállt a lélegzetem, bizonyára el is sápadtam, mert Laciból kirobbant a nevetés:</div><div>- Ezt látnotok kellett volna!!! Ezt a reakciót!!! </div><div>Jó vicc, ha-ha.</div><div>A lényeg, hogy épségben eljuttattam a sütit az Alléba, ahova hamarosan megérkezett Gabriella és férje, Csaba. Hihetetlenül szimpatikus hatvanas házaspár, az együtt eltöltött órácska alatt rengeteget nevettünk, férjemmel még hasznos tanácsokat is kaptunk a gyerekeinkhez, pontosabban a kamaszkor túléléséhez. Gabi mesélte, hogy amikor tizenöt éve kisebbik, kamasz fia miatt sóhajtozott Csabának, ő bölcsen ennyit mondott:</div><div>- Tudod, Gabikám, azért tizenéves korukban kamaszodnak a gyerekek, mert addig bőven van idő megszeretni őket... </div><div><br></div><div><a href="http://3.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TKSN7oLdx0I/AAAAAAAAEs4/5pu4dO3o_hg/s1600/asuti1.jpg"></a><a href="http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TKSOQ0fGUkI/AAAAAAAAEs8/jRk4kQeGeCA/s1600/asuti2.jpg"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/09/asuti2.jpg" width="560"></a></div><div><br></div><div>Csaba humora többször megcsillant még, amikor például elővezettem, mennyire büszke vagyok a sütimre, ő kifejezte, milyen jó, hogy a szokással ellentétben nem mentegetőzöm - és akkor előadta a következő anekdotát:</div><div>Salamon Béla, az ismert komikus egyszer vacsorára volt hivatalos. A főfogásnál aztán nem győzte dicsérni a háziasszony ügyességét, hogy ez a hús milyen finom, milyen remek. A háziasszony meg csak szabadkozott, aztán azt mondta, ugyan, Béla, biztosan csak udvariasságból bókol... Mire Salamon:</div><div>- Na de drága asszonyom, hát szóltam én egy szót a levesnél?</div><div>Gabi még azt is elmondta, milyen nagyszerűnek tartja ezt a jelenséget, hogy újra divat főzni.</div><div>- Amikor én férjhez mentem, és gyerekeim születtek - kezdte -, vagyis a hetvenes évek elején, akkor azt sulykolták az emberekbe, hogy nem kell otthon mosni, főzni, itt a Patyolat, a szolgáltatóipar, az üzemi étkezde, a divatos házgyári lakásokban a konyhának csak mellékszerepet szántak, spájz nem is volt bennük, hogy senkinek se jusson eszébe élelmiszert felhalmozni.Egy generáció úgy nőtt fel, hogy az volt a természetes számukra, hogy anyu otthon nem főz. Jó látni a mostani gasztroblogger-mozgalmat, hogy nők, anyukák azt "reklámozzák", hogy főzni jó és fontos, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nagyon sok család életére pozitív hatással vannak.</div><div><br></div><div>Szerintetek?</div><div><br></div>rich