Amikor a fiúk alkotnak

1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Amikor a fiúk alkotnakEseménydús napok vannak mögöttünk, amelyekben az egyik legjobb momentum az volt, hogy megismerkedtünk <a href="http://3fiaalkot.blogspot.com/">Karináékkal</a>. Vicces dolog, amikor a virtuális ismeretség a valóságba szublimál, és úgy találkozik két ember/család, hogy bár addig igaziból még sohasem látták egymást, mégis sok mindent tudnak a másikról. Volt már részem ilyen élményben, és eddig kivétel nélkül pozitív tapasztalataim vannak: nagyszerű emberekkel találkoztam a blog(ok)nak köszönhetően, néhányukkal, mondhatom, szinte baráti kapcsolatom lett. Na igen, de eddig csak én ismerkedtem, a családom nem nagyon. Most viszont magunkhoz hívtuk meg Karináékat, pontosabban Karinát, Pétert, és a három gyereküket: Tomit, Balázst és Domát. Itt nyaraltak a közelünkben, és az első félénk "fussunk össze egy kávéra" javaslatból az lett, hogy két délutánt is együtt töltöttünk. Bár amikor először tereltük be a gyerekeinket az egyik gyerekszobába "játsszatok" felkiáltással, eszembe jutott Ingrid Sjöstrand A felnőttek furcsák néha c. verse, amely így szól: A felnőttek furcsák néha. Azt hiszik, elég összeterelni két "alkalmas korú" gyereket, és a két gyerek automatikusan jó haver lesz. Szeretném összeterelni papát találomra egy "alkalmas korú" bácsival és megnézni, összehaverkodnak-e - biztosan nem akarna engem se többé összeterelni Ulla-Gullával pédául. Sokkal szívesebben játszom Lill-Pärával, pedig Lill-Pära kis tökmag, de ugyanazt szereti és ugyanazt utálja, mint én - Ulla-Gullát például. Szerencsére azért jól sült el a dolog: a kissé akadozva induló közös programból majdhogynem könnyes búcsú lett. Karináék két nagyobb fia az én két fiammal kiválóan összebarátkozott, Doma, a kis másfél éves pedig Nóra lányomat zárta a szívébe - és viszont. <div><a href="http://3.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TEtPo8xuK2I/AAAAAAAAEM8/iTHnQAH0jFw/s1600/a4.jpg"><img border="0" height="400" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/07/a42.jpg" width="540"></a></div> Zsófi sem maradt társ nélkül, őt Karina tanítgatta meg a horgolás alaplépéseire, és mint kiderült, a gyermek egészen tehetséges... Karina egyébként saját készítésű ajándékaival is meglepett bennünet, karkötő-virágokat, virág-kitűzőt és -hajcsatot kaptunk tőle mi, lányok. <div><a href="http://4.bp.blogspot.com/_IbClRtRdETs/TEzL1CQNuII/AAAAAAAAImM/01C94884WzE/s1600/2010-07-25.jpg"><img border="0" height="540" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/07/2010-07-25.jpg" width="540"></a></div> Nos, a négy fiú pedig kitalálta, hogy jégkását gyárt. Elmentek a boltba szörpért, egy tálban Bálint vezetésével el is készült a fagyasztandó alapanyag: jó édes málnaszörp. Bekerült a -18 fokos fagyasztóba, de sajnos vendégeink távozásáig nem fagyott meg, így Balázs és Tomi lemaradtak az áhítatos szürcsölésről. Ma reggel Bálint elővette a jégtömbbé fagyott szörpöt, megvárta, amíg egy kicsit felolvadt, majd botmixerrel átturmixolta. Ímé a jégkása. <div><a href="http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TEtRabXJAQI/AAAAAAAAENE/F6BmjiFxH-0/s1600/a2.jpg"><img border="0" height="346" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/07/a22.jpg" width="540"></a></div> Látszik az áhítat, nem?rich