1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Gondolom, azzal nem mondanék semmi újat, hogy "hűdemicsodanagyaforróság", ezt azért nagyjából mindenki érzékeli. Akiknek nincs légkondi a lakásukban - mint például nekünk -, azok ugye fokozottan.<br>Minden nyáron elérkezik az az egy hét, amikor a férjemmel ünnepélyesen megfogadjuk, hogy jövő nyárra feltétlenül megoldjuk, hogy legalább a nagy közös, központi helyiségben legyen légkondicionálás, mert ez már-már a kibírhatatlanság határát súrolja. Napközben 31 fokra is felmegy a benti hőmérséklet, éjszaka "visszahűl" mondjuk 26-ra. Mint ma.<br>Hajnalban arra ébredtem, hogy végre mozog a levegő, huzat van, mi több, vihar közeleg; megtettem a szükséges óvintézkedéseket, bukóra csuktam néhány ablakot, és már hallottam, hogy esik az eső, dörög az ég. Aztán fél négykor olyan dörgésre ébredtem, amilyenre még nem emlékszem: félelmetes volt, hosszú, és dobhártyafájdító.<br>Reggel azonban már csak a növényeken lehetett látni, hogy volt valami; a levegő gyorsan melegedett, és hamarosan olyan forróság lett ismét, mint az elmúlt napokban.<br>Amúgy elég érdekesen telik az idő, a saját négy gyerekemen kívül nálunk van a sógoromék két gyereke, tegnapig egy barátunk nagyobbik fia, plusz napközben Kanadában élő barátnőm két gyereke, akik itt a nagymamánál töltik a nyár nagy részét, illetve az éjszakákat, nappal jönnek hozzánk. Így tehát időnként kilencre rúg a kiskorúak létszáma, ami akkor vicces látvány, amikor tévéznek, mert négy négyzetméteren (az ágyunk) próbálnak meg a lehető legkényelmesebben elférni. Egyébként nem adnak különösebben több munkát, mintha csak a saját négyem lenne itthon, mert jól lefoglalják egymást.<br>Az alvás mindenkinek problémát jelent - csak a tejnek nem. Volt is három liter a hűtőben, amely további sorsát várta egy-két napaja. És a mai, szokásos pénteki vendégségre a nagyját el is használtam.<br>Először is sütöttem <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/07/aludttejes-prosza.html">aludttejes prószát</a>; aztán, amikor a kis négy és féléves unokaöcsi lelökte Bálint kedvenc fradis  poharát a konyhapultról - Eeeeerííííííííííííík! Micsináltál??? -, és a legnagyobb igyekezettel próbáltam összeszedni a millió üvegszilánkot, mivel mindenki mezítláb szaladgál, bevillant még egy variáció: kapros túrós prósza!<br>Ebből van ugyanis sok itthon: kaporból, túróból, aludttejből.<br><br><div><a href="http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/TECVOzOOEGI/AAAAAAAAEKM/Jwr7dtkXxiY/s1600/a1.jpg"><img border="0" height="640" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/07/a16.jpg" width="442"></a></div><br>Hozzávalók:<br>1 liter aludttej<br>4 tojás<br>1,5 tk só<br>0,5 dl olívaolaj<br>35 dkg rétesliszt<br>A tetejére:<br>2-3 dl tejföl<br>0,5 kg túró<br>1 csokor kapor<br><br>Nagyon egyszerű, ezért fázisképeket sem készítettem. Az aludttejet egy nagy tálba öntjük, belekeverjük a többi hozzávalót. Palacsintatésztánál sűrűbb legyen a massza, de ne legyen olyan sűrű, mint mondjuk a galuska. Folyósnak kell maradnia. Kivajazott, lisztezett nagytepsibe öntjük, a tetejére tejfölből pöttyöket teszünk, teljesen ötletszerűen, majd az apróra vágott kaprot belekeverjük a túróba, és ezt elosztjuk a tetején. 190 fokosra előmelegített sütőben 1 óráig sütjük. Várni kell vele, hogy legalább langyosra hűljön - de akkor aztán nagyon jó...rich