1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Tegnap meglátogattuk egy kedves ismerősünket, akinek nemrég kisbabája született. Édes volt a baba, ám kissé nyűgös, úgyhogy amíg anyuka vele foglalatoskodott, mi az udvaron teleszedtünk egy vödröt jó ropogós, nagyszemű cseresznyével. Nem tudtam betelni vele, rengeteget ettem a fáról, és tudatosan kizártam a gondolataimból, hogy vajon hány gramm kukacot fogyasztok el egyidejűleg. Azon morfondíroztam inkább, hogy egy gondoskodó nagypapa, netán ükpapa micsoda örömet tud szerezni hozzátartozóinak a halála után is - hány leszármazottja eszi jóízűen azt a cseresznyét, amit még ő ültetett.<br>Aztán ma ismét nekiálltam a tegnap már magasztalt <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/06/reggelizz-mint-egy-kiraly.html">cseresznyés clafoutis</a>-nak, és megdöbbentem; az általam kimagozott gyümölcs 3/4 részében lakó tanyázott. Levontam a tanulságot: még a legjobb szándékra is árnyékot vethetnek egyéb körülmények.<br>Amúgy a <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2010/06/merleg-meguszta.html">konyhai mérlegem</a> úgy viselkedik, mint valami primadonna; most az a szeszélye, hogy mégsem működik.<br>Ezzel meglehetősen zavarba hozott, sőt, rövid időre vigasztalhatatlanná tett, mert én, aki többször is <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/01/ha-nincs-kznl-mrleg.html">kampányoltam</a> a mérleghez való hozzászokás ellen, karácsony óta (akkor kaptam ugyanis) teljesen függő lettem. Újra elő kellett vennem a táblázatot, mégis mi mennyi.<br>De a süti sikerült.rich