<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Hálás szívvel, könnyes szemmel</title><html>&lt;p&gt;Nagyon készülök az elkövetkező ovis évzáróra. Mármint lelkileg. Ugyanis megható helyzetekben rendkívül könnyen bőgök; és ahányszor csak elképzelem, hogy átadjuk a búcsúajándékunkat az óvó néniknek, már érzem a torkomban a szorítást, és párásodik a szemüvegem. Mi lesz, ha élőben megy majd a dolog?&lt;br /&gt;Mert tíz éve járunk ugyanabba az oviba, ugyanabba a csoportba, ugyanahhoz a két óvónőhöz és dadushoz. Tíz éve minimum egy, de voltak évek, hogy két gyerekkel mentünk minden nap. És most, hogy Zsófi &quot;végzős&quot; lett az oviban, valami véget ér, ami eddig állandó volt; s noha tudjuk, hogy ez az élet rendje, olyan fura belegondolni, hogy már csak néhány hét, és aztán csupán látogatóba megyünk majd vissza az oviba - esetleg. &lt;br /&gt;Úgyhogy ma, amikor az óvoda szokásos kerti partijára került sor, amikoris az intézmény alapítványának számlájára gyűjtenek egy kis pénzt, megragadtam az alkalmat, és készítettem néhány fotót az óvó nénikről, a dadusról a gyerekeimmel.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S__2CLYBBdI/AAAAAAAADf0/BGA37T-crXU/s1600/ovi1.jpg&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/ovi1.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;388&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; Hátul: Ibi néni, Ibi dadus és Timi néni, elöl: Bence, Zsófi, Bálint és Nóri&lt;/div&gt;
&lt;div&gt; &lt;/div&gt;
&lt;p&gt;Maga a parti egyébként úgy néz ki, hogy vannak különböző asztalok, ahol lehet vásárolni ezt-azt. Sütit, üdítőt, néhány éve grillezett húsokat is, idén hot-doggal bővült a kínálat. Én az óvónők által készített csecsebecséket árultam.&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S__25PjDefI/AAAAAAAADf8/0Nw9si2pR4U/s1600/ovi3.jpg&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/ovi3.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;400&quot; height=&quot;267&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;p&gt;&lt;br /&gt;Hát tessék, ez vagyok én. Gondoltam, ha már a gyerekeimet mutogatom, nem fair, hogy én folyton csak rejtőzködöm. Kérdeztem Bálint (13) fiamat, miközben a képet nézegettem:&lt;br /&gt;- Szerinted jó lesz?&lt;br /&gt;- Aha.&lt;br /&gt;- De nézd meg, milyen vastag a karom...&lt;br /&gt;- Hát anya, ez van. Mármint, nem akarlak megbántani, de... nézd meg, az enyém is vastag!&lt;br /&gt;Kidurrant belőlem a nevetés. Amikor még őszinte az ember...&lt;br /&gt;&lt;br /&gt;A partira az anyukák zöme süt valami sütit, ezekből a dadusok kis tálcányi adagokat állítanak össze, amelyeket szintén pénzért lehet megvenni. Én az elronthatatlan, tutibiztos és gyors  &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/12/legegyszerubb-legjobb-turos-pogacsa.html&quot;&gt;túrós pogácsából&lt;/a&gt; vittem egy jó nagy tálcával. Akinek rossz tapasztalatai vannak a pogácsákkal, kísérletezzen ezzel: száz százalék, hogy sikerülni fog.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>