<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Esetem a sajtos rolóval</title><html>Hogy is mondjam...&lt;br&gt;A leírások alapján, na meg több kürtőskalács-projekttel a hátam mögött gyerekjátéknak tűnt.&lt;br&gt;Valamelyik nap eszembe jutott, hogy a hűtőben elfekvő két csomag leveles tésztát most valami új módon használjam fel - kiflit, sajtos rudat, ilyesmit szoktam belőle készíteni; aztán bevillant a sajtos roló.&lt;br&gt;A sajtos roló azon desszertek közé tartozik, amelyet gyerekkoromban sokszor megkívántam, és aztán mindig megállapítottam, hogy ahhoz képest, milyen jól néz ki, borzalmas. A tömény vajas (vagyis, gondolom, margarinos) krémtől mindig hányingerem lett utólag, és azon morfondíroztam, hogy vajon a cukrász, aki készítette, meg szokta-e kóstolni.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VPc91WlII/AAAAAAAADXM/VDrfBycNv7k/s1600/arol1.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol1.jpg&quot; width=&quot;410&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;Tehát, úgy éreztem, eljött az ideje, hogy saját készítésű, ráadásul gyomorrontás nélkül ehető sajtos rolómmal örvendeztessem meg kis családom. Receptkeresés közben (nem először) tévedtem &lt;a href=&quot;http://andi1976.gportal.hu/gindex.php?pg=25627409&quot;&gt;Andi&lt;/a&gt; fantasztikus weboldalára, ahol el is időztem, felfedezve kedvenc házi süteményeimet.&lt;br&gt;Na de aztán visszatértem a feladatomhoz, ami két részből állt:&lt;br&gt;1. A sajtos töltelék elkészítése.&lt;br&gt;2. A tésztarollnik megsütése.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVogPgYxI/AAAAAAAADX8/_-Zw7R6bnQs/s1600/arol7.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol7.jpg&quot; width=&quot;500&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;Az öntudatos gasztroblogger magabiztosságával láttam neki a feladatnak, biztos voltam benne, hogy laza délutáni ujjgyakorlat lesz ez csak, semmi komoly.&lt;br&gt;Hát tévedtem. &lt;br&gt;Hogy legyen ideje lehűlni, először a tölteléket készítettem el.&lt;br&gt;Hozzávalók:&lt;br&gt;7 dkg vaj&lt;br&gt;4 ek liszt&lt;br&gt;0,5 l tej&lt;br&gt;2 tömlős sajtkrém (az egyik füstölt sajtos, a másik fokhagymás volt) &lt;br&gt;szerecsendió&lt;br&gt;só&lt;br&gt;bors&lt;br&gt;5 dkg vaj a végén &lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVgGqUp2I/AAAAAAAADXc/2fVvG6kc90c/s1600/arol3.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol3.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;A vajat megolvasztottam, majd beletettem a lisztet. Elkevertem, és megvártam, amíg egyenletesen átforrósodik.&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVjc6AihI/AAAAAAAADXk/yoyRsMUZ73c/s1600/arol4.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol4.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;Ekkor felöntöttem a tejjel, sóztam, borsoztam, reszeltem bele szerecsendiót. Felforraltam, és megvártam, amíg besűrűsödik.&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVlL-a0NI/AAAAAAAADXs/ZIEHGh6FUjA/s1600/arol5.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol5.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;Amikor ez megtörtént, hozzáadtam a sajtkrémeket, és botmixerrel összeturmixoltam. Amikor kihűlt, habverővel még belekevertem 5 dkg puha vajat.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ez eddig sétagalopp volt.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ekkor jött el a tészta ideje.&lt;br&gt;2 csomag levelestészta (nem a fagyasztottat, hanem a hűtőpultokban kapható tekercseset vettem)&lt;br&gt;1 tojás felverve és&lt;br&gt;fakanalak kellettek hozzá.&lt;br&gt;Andi receptjében, de máshol is olvastam arról, hogy &lt;br&gt;nem kell ebből nagy ügyet csinálni, simán fakanálra feltekerve jó lesz a tészta. Csakhogy én azt gondoltam, az nem az igazi, nagyon kicsi az átmérő. Úgyhogy elővettem az apósom által, bográcsozáshoz készített fakanalat. Bár a különböző receptek azt írták, nem fontos beborítani alufóliával, anélkül is le fognak jönni a hengerek, én biztosra akartam menni, és csakúgy, mint a kürtőskalácsnál, nemcsak hogy beborítottam, de be is kentem olajjal.&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVm1dPd3I/AAAAAAAADX0/UqLOXZFykos/s1600/arol6.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol6.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;A tésztát lekentem a tojással, majd 1-1,5 cm vékony csíkokra vágtam hosszában; ha előre tudtam volna, hogy ez a vastag fakanál nem válik be, keresztben vágtam volna fel a tésztát. De ekkor még nem tudtam.&lt;br&gt;Feltekertem annyi tésztacsíkot - úgy, hogy a szélek éppen fedjék egymást, tehát ne legyen lyukas -, amennyi ráfért a főzőkanálra, majd 15 percre betettem a 210 fokra előmelegített sütőbe. Amikor az idő lejárt, kivettem a fakanalat, és azon nyomban megpróbáltam lehúzni a hengereket (azt is írták, hogy még akkor kell, amikor forró); a négyből kettő egészben lejött, kettő meg darabokban. Kezdtem kissé ingerült lenni; próbaképpen betöltöttem a férjemnek egyet, mire azt mondta, jó, csak normál fakanálon süssem a tésztát, mert így túl sok benne a krém...&lt;br&gt;Hát mégiscsak igazuk volt a receptek íróinak.&lt;br&gt;Úgyhogy előszedtem a három főzőkanalamat, és minden lehetséges módon: alufólia nélkül, csak olajozva; alufóliázva, olajozva; alufóliázva, olajozva-lisztezve tekergettem rá a tésztacsíkokat.&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVqAnl_PI/AAAAAAAADYE/rfyJgWE00fY/s1600/arol8.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol8.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;Hogy melyik mitől jött le rendesen, és melyik miért nem, fogalmam sincs;nagyrészt azért sikerült épségben eltávolítani a főzőkanalakról a tésztát, általában az alufóliával együtt, és ezután csak ki kellett húzkodni belőle a fóliát. És amikor az iskolából hazatérő Bálint fiam megkérdezte, hogy miért sütöm a fakanalakat, kissé ingerülten csak annyit tudtam mondani, hogy azért, mert nyersen nem szeretem.  &lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VVr2mTarI/AAAAAAAADYM/92G-5lb73ik/s1600/arol9.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol9.jpg&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;Ez már megint a könnyebb része a dolognak: a rollnik betöltése, két végük reszelt sajtba mártása gyerekjáték.&lt;br&gt;És ekkor ugrott be, hogy ezt az egészet nem egyedül, hanem a gyerekekkel, szórakozásként kellett volna csinálni. Akkor még talán élveztük is volna.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Így csak egyszerűen finom volt.&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://1.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S_VPkaXUTKI/AAAAAAAADXU/n0QcDk3AIIE/s1600/arol2.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;640&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/05/arol2.jpg&quot; width=&quot;516&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>