<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Saláta</title><html>Most olvastam, hogy 26-án volt a csernobili katasztrófa 24. évfordulója. Az az érdekes, hogy pont hétfőn kaptunk apósomtól egy zacskó fejes salátát, és nekem az jutott róla eszembe, hogy amikor a csernobili robbanás történt, a menzát ellepte a saláta.&lt;br&gt;Salátát salátával kínáltak.&lt;br&gt;Ha jól emlékszem, csak az esemény után néhány nappal, és akkor sem a magyar tévéből szereztünk tudomást a történtekről. Azt mondták - de már csak május elseje után, amikor hivatalosan is elismerték a katasztrófát - hogy ne igyunk tejet, ne együnk salátát, káposztát, friss gyümölcsöt, zöldséget. Ezek ára leesett, így olcsón kerülhetett a menzára.&lt;br&gt;Mai napig emlékszem, két felnőttel ültem egy asztalnál egyik május eleji ebédnél egy menüztető étteremben; egyikük azt mondta, ez az egész sugárzás-duma bagatell, és tömte magába a salátát. A másik lassan félretolta, a kistányért, és halkan jegyezte meg: ő inkább óvatos. Előbbi vagánynak tűnt, utóbbi félősnek. Hatodikos voltam.&lt;br&gt;Nem győzök hálát adni Istennek azért, hogy egészséges gyerekeim születtek.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/04/saláta.jpg&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;262&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/04/saláta.jpg&quot; width=&quot;320&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt; &lt;a href=&quot;http://haspok.blog.hu/2008/11/02/konyakos_csirkemellsalata&quot;&gt;Fotó innen.&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;A fejes salátát egyébként nem nagyon szeretem, és különösen utálom, amikor szezonjában szatyorszámra kapom. Mert mit lehet kezdeni öt fejjel? Oké, egyet-kettőt még csak-csak megeszünk, még ha nem is rajongunk érte, beleteszem más salátákba is, na de ötöt? És a legjobb, ha végre legyűrjük, vagy, mondjuk nagy lelkiismeretfurdalások közepette a kukába hajítom a rothadásnak indult maradékot, apósom beállít egy újabb adaggal.&lt;br&gt;- Köszönjük, de nem kell ám... - próbálok hárítani, mire ő:&lt;br&gt;- Dehogynem, vedd csak el! Annyi van, azt sem tudom, mit csináljak vele...</html><type>rich</type></oembed>