1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Bár általában Apa viszi a gyerekeket reggel iskolába, oviba, vannak kivételek - mert mondjuk késő éjjel ért haza Pestről, vagy korán reggel el kellett mennie itthonról. És persze ilyenkor a szokásos reggeli feladataimat úgy kell időzítenem, hogy lehetőleg háromnegyed nyolcig, vagy mondjuk 7.50-ig odaérjünk a suliba. Ezek a reggelek jobban megviselnek a szokásosnál, és ilyenkor különösen utálom, amikor hajnalban beszorulok két gyerek közé az ágyunkban - ám azzal vigasztalom magam, hogy ez majd pár év múlva úgyis elmúlik, akkor meg hiányozni fog. Biztos...<br>Nem lesz jobb kedvem, ha a kényelmetlen testhelyzet miatt kissé sántítva ugyan, de kiérve a konyhába, ott kiderül, hogy elfogyott a kávé.<br>Tovább rontja a helyzetet, ha  eszembe jut, hogy tegnap elfelejtettem zsemlét venni, úgyhogy tíz percem van arra, hogy valami reggelit produkáljak, olyasmit, amit aztán tízóraira is elcsomagolhatok. <a href="http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/07/kenyezteto-reggeli.html">Amerikai palacsinta.</a><br>Bosszúsan veszem észre, hogy a reggeli olyan finom, hogy mindet megeszik, két darabot mentek meg a legkisebb iskolásnak elcsomagolásra, a többinek pénzt kell adnom, vegyenek valamit az iskola büféjében.<br>Hirtelen robbanok, amikor fél nyolckor látom meg, hogy az óvodás gyermek még mindig pizsamában van.<br>Ugyanekkor a legkisebb iskolás bejelenti, hogy kell egy kistükör. Mára.<br>Kerestetni kezdem a nagyobb lánnyal, aki állítja hogy a legutóbbi rendrakáskor találkozott vele, de nem emlékszik, hova tette, viszont neki meg épp egy perce elszakadt a kontaktlencséje. Vegyél szemüveget - mondom neki, de azt nem akar.<br>Tükör nincs, ellenben háromnegyed nyolc van, a kicsi bugyiban és pólóban szaladgál, feltétlenül vécére kell mennie, mielőtt felöltözik - közli.<br>A nagyobbik fiú érdeklődik, kimostam-e a mezét, mert az ma kell, jókor kérdezed, mondom, ezt megint a szennyesből kell kivenned... De büdös, mondja, mit csináljak, felelem, ha tegnap rákérdezel, mára megszáradt volna. <br>Ötven van, a kicsire adom a farmerdzsekit, a többiek indulnak lefelé, nincs meg a kulcsom, mondja a legnagyobb, nem érdekel, visítanám - de visszatömködöm magamba, inkább nem szólok, húzzunk, ötvenhárom, ötvenhatkor parkolok az iskolánál.<br>Anya, anya, otthon maradt a tornacuccom, harmadik óra lesz, nem hoznád be? Nem tudom, de inkább nem, tanuld meg, hogy odafigyelsz a dolgaidra.<br>Huhhh...<br>Az oviból szerencsére nem lehet elkésni.<br>És mit csinálok ilyenkor, ha hazaérek?<br>Először is hazafelé veszek kávét. Természetesen főzök egyet, majd titokban Jessica Fletcher kalandjait nézem a Viasat 3-on, már megy vagy öt éve a sorozat, ha a végére érnek, mindig újrakezdik; minden részben kinyomoz egy bűnügyet, amolyan Miss Marple, csak fiatalabb. Kikapcsol, olyannyira, hogy fel is támad bennem a lelkiismeretfurdalás, milyen egy anya vagyok én...<br>Aztán akkor sütök egy ilyet:<br><br><div></div><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S6ssPFA0GXI/AAAAAAAACig/Wu7G3Cd7qaA/s1600/at%C3%B6p.jpg"><img border="0" height="427" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/03/atöp.jpg" width="640"></a></div><br>Töpörtyűkrémes.<br>Végülis, aki ilyesmit alkot, az jó anya, gondos háziaszony, kiváló szakácsnő lehet, nem...?<br><br>A receptre (legutóbb) <a href="http://kostolo.blogspot.com/2010/02/esetem-tepertovel.html">Virágnál</a> bukkantam. (Az eredetije <a href="http://maxkonyhaja.blogspot.com/2009/05/napraforgo-kenyer.html">Maxnál</a> látható, de nála még nem volt töpörtyűs.)rich