1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<b>Nagy nap ez a mai, kis városunkban a multik ismét csapást mértek a kiskereskedőkre. Alphapark néven újabb üzeleteket tömörítő egység nyitotta meg kapuit, van ebben C&A, New Yorker, DM, Reno, Alexandra, Intersport, OBI, T-Mobile, Fressnapf. De amiért szóra méltatom, az a Coffeeshop Company.</b><br>Elkövettem azt az amatőr hibát, hogy a nyitás napján látogattam meg az objektumot. De hát, gondoltam, én csak egy főállású anya vagyok, annak minden előnyével, így aztán rengeteg polgártársammal ellentétben megtehetem, hogy hétköznap délelőtt  csak úgy lófrálok a frissen megnyílt üzletekben.<br>Hát az állam leesett, hogy délelőtt tíz órakor nemcsak az Alphapark területén nem találtam parkolóhelyet (pontosabban egy lett volna, ám egy tapló mercis nagyon gusztustalanul bekanyarodott előttem), de a szomszédos Penny Marketében sem, és csak odébb, az Interspar-nál volt még néhány szabad hely. Leraktam a kocsit és átsétáltam, élvezve a gyönyörű tavaszi napsugaras délelőttöt. Mintha egy hangyaboly felé közeledtem volna; többezer ember közé keveredtem - bár becslésben nem vagyok túl jó, és itt meg is ragadnám az alkalmat, ezennel ajánlkozom különböző pártoknak, esetleges tüntetéseken, gyűléseken piszok jó létszámokat állapítanék meg, persze nem ingyen.<br>Lecsekkoltam az üzleteket, és közben figyeltem a vásárlóközönséget. Egy része Gyes-es anyuka, kismama, főállású anya mint én; aztán vannak bizonyára többműszakban dolgozók, akik épp szabadidejüket töltik, szabadnaposok, vagy munkanélküliek. És persze nyugdíjasok. De még ha a vállalkozókat is beleszámítom, akkor is az a kérdés merül fel bennem: vajon hány kilométeres körzetből gyűlt össze ez a rengeteg ember? Dolgozott ma valaki?<br>Benéztem, ahová be akartam - vagy tudtam, mert a New Yorkerben úgy üvöltött a gusztustalan tucc-tucc zene, hogy miután az ajtóban nem osztogattak füldugókat, inkább nélkülöztem a vendégszeretetüket. Persze, nélkülem is voltak ott elegen.<br><div></div><div><a href="http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S6JXhL9XQfI/AAAAAAAACfI/9QxFZrIctDM/s1600-h/acoff2.jpg"><img border="0" height="200" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/03/acoff2.jpg" width="168"></a></div>Továbbsétálva egyszer csak kellemes meglepetés ért: megláttam a Coffeeshop Company cégtábláját. Ah, kávé, sóhajtottam halkan, és átverekedve magam a tömegen, beléptem az amúgy szinte üres üzletbe. Balra mindjárt meg is pillantottam a tapló mercist, amint épp egy szendvicset tömött magába; gunyoros pillantást vetettem felé, és a tőle legtávolabbi sarokban foglaltam helyet. Kértem egy café lattét, és élveztem az élőzenét: a gitárost megismertem, tavaly Bálint fiamat tanította e hangszer rejtelmeire, ám amikor mosolyogva küldtem felé egy hellót, félénken kezitcsókolomot rebegett vissza, ejnye, gondoltam, hát ennyire öregszem...? Szóval a másik zenész szaxofonon játszott, nagyon jól.<br>Miközben a zenében gyönyörködtem, megtelt a helyiség; periférikus látásommal  hamar kiderítettem, hogy ide gyűltek a VIP-ek, akiket elég jól ismertem még újságíró  koromban, s akik, így pár év elteltével már nem ismernek meg. <br>Úgy döntöttem, nem is élvezem tovább a társaságukat, fizetnék, szóltam a pincérnek, mire ő visszaintett: nem kell. Ó!<br>Kellemes meglepetés, jó kávé, szép nap.  <br><br><div><a href="http://2.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/S6JX45PJZPI/AAAAAAAACfM/6dGqlq5MAfU/s1600-h/acoff.jpg"><img border="0" height="326" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2010/03/acoff.jpg" width="400"></a></div>rich