<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Almás pite Zsófival</title><html>&lt;em&gt;- Anya, szerinted miért az a neve a felhőnek, hogy felhő?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Ó, ezen kiskoromban én is sokat gondolkodtam... hogy mondjuk miért nem úgy hívják, hogy alma.&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Jaj hát én azt tudom! Mert az már foglalt.&lt;/em&gt;

Zsófival üdülünk itthon a héten, mivel az oviban megrökönyödve néztek rám hétfőn, hogy a varratszedés után, szerdán már vinném. Aztán finoman meggyőztek, maradjon csak velem, nehogy véletlenül valaki hasbarúgja az oviban, aztán baj legyen.
Hát nehogy.
Mondjuk, élvezem, hogy velem van, jól elvagyunk, a fentihez hasonló gyöngyszemeket potyogtat nap mint nap. Bár a beszélgetéseink zöme a férjhezmenés és a gyereknevelés témakörénél kezdődik vagy landol, úgymint:
&lt;em&gt;- Szerinted én is férjhez fogok menni?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Hát, ha megtalálod azt, akit igazán tudsz szeretni, biztosan.&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Az igaz szerelmemet, ugye? Mint a Shrekben. És anya, ott az esküvőn megkérdezik, hogy akarod e... és akkor azt kell mondani, hogy igen?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Hát, ott van az utolsó lehetőség, hogy valaki még meggondolja magát. Aztán ha kimondja az igent, akkor már ki kell tartania a párja mellett.&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Tudom, tudom! Mellette kell lenni jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Benne volt a 101 kiskutyában. És anya, szerinted nekem lesznek gyerekeim?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Persze, biztosan. Mennyit szeretnél?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Tízet. Hogy olyan sok édi pici babám legyen... De anya, nehéz dolog gyereket nevelni?&lt;/em&gt;

Na, szóval ilyenek.
Meg aztán főzni is segít (...) nekem, ma például hasznossá tette magát az almás pite tésztájának gyúrásában. A recept &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/09/gasztro-orokseg.html&quot;&gt;anyósomtól&lt;/a&gt; származik, egyszerű, gyors, nagyon finom.
Hozzávalók a tésztához:
60 deka liszt
25 deka Rama (a mama receptje szerint, de persze ez hit/ízlés/vérmérséklet szerint lehet vaj)
fél kk só
5 ek cukor
1 sütőpor
2 tojás
2 ek tejföl

Töltelék:
kb. 1,5 kiló alma
cukor
fahéj

A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a cukorral, a sóval és a sütőporral. Beletesszük a vajat/margarint, és a két tenyerünk között addig morzsoljuk át, amíg nagyjából egynemű anyagot nem kapunk. A közepében mélyedést alakítunk ki, beleütjük a tojásokat, és a &quot;kráter&quot; átmérőjét folyamatosan tágítva, egyre több lisztet keverünk a tojásba, mígnem már az egésszel összevegyítjük. Hozzáadunk 2 ek tejfölt, és öszegyúrjuk a tésztát. Ne legyen túl lágy, ragadós. Nagy gombócot formálunk belőle, majd megpróbáljuk pontosan elfelezni.

Az almát meghámozzuk, nagylyukú reszelőn lereszeljük.

A tészta egyik felét a nagy tepsi méretére nyújtjuk, belefektetjük. A reszelt almát kezünkkel kicsavarjuk, így osztjuk el a tésztán egyenletesen. Megszórjuk fahéjjal, ízlés szerint cukorral (kb. 15 deka), majd a tészta másik kinyújtott felét rátesszük, a széleket lenyomkodjuk. A tészta tetejét villával megszurkáljuk, tojással megkenjük, és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütjük.
&lt;div&gt;&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/Ss4R4n1kWoI/AAAAAAAABWg/iolDi-bmpXE/s1600-h/almaspite.jpg&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2009/10/almaspite.jpg&quot; alt=&quot;&quot; border=&quot;0&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;em&gt;- Anya, szerintem te nagyon jó anyuka vagy!&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Miből gondolod?&lt;/em&gt;
&lt;em&gt;- Hát, mert bírsz négy gyerekkel. Hú, remélem, én is bírok majd az enyémekkel...&lt;/em&gt;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>