<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Személyeskedés</title><html>&lt;a href=&quot;http://kostolo.blogspot.com/2009/06/jatek.html&quot;&gt;Virág&lt;/a&gt; hívott játékba, a feladat az, hogy áruljak el hét dolgot magamról. Jópofa kérés, elgondolkodtatott. Úgyhogy, csak ami hirtelen az eszembe jutott:&lt;br&gt;&lt;br&gt;1. Amíg Virág első látásra tudta, hogy az az ember lesz a férje, nálunk ez fordítva volt - a férjem tudta, hogy én leszek a felesége, de engem sokáig nem győzött meg (kissé szirupos történetünket elmeséltem egyszer &lt;a href=&quot;http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/01/igazolsa-azon-axima-megdlsnek-miszerint.html&quot;&gt;itt&lt;/a&gt;); a végeredmény mégis hasonló, nem győzök hálát adni Istennek azért, hogy épp ehhez az emberhez mentem feleségül...:-))&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;2. Mindig várok valami jót. Pontosabban: számtalanszor elfog az az érzés, hogy valami nagyon-nagyon jó dolog fog történni velem, velünk. Nem úgy, hogy a következő pillanatban, hanem hosszútávon. Munkában, a körülményeinkben... remélem, észre is fogom venni, ha meglesz!&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;3. Bár tényleg nagyon szeretem a gyerekeimet - de hát nem is anya az, aki ezt nem mondhatja el magáról - ők azok, akik az oroszlánt is ki tudják hozni belőlem. Sok ismerősöm nehezen hiszi el ezt, mert amúgy tényleg türelmes ember vagyok, de például a múlt héten Bálint fiamra akkorát sikerült kiabálnom, hogy azóta fáj a torkom. Na jó, igaz, meg is fáztam...&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;4. Szeretek a tömeggel szemben menni. Szeretem a tabukat döntögetni.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;5. Nem fogadok el csak úgy tiltásokat, ha nem látom, nem mondják meg az okát. Zavar, ha valamire azt mondják, hogy azt nem lehet (padlizsánt fémmel vágni...:-)), nekem mondják meg, hogy miért. (Ki is derült, hogy ez ma már &lt;a href=&quot;http://hungariancook.blogspot.com/2009/06/gasztro-mitoszok-2-ma-mar-tudjuk.html&quot;&gt;hülyeség!&lt;/a&gt; Megnyugodtam. Eddig is fémmel vágtam, sosem lett baja.)&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;6. Kíváncsi vagyok, sokat kérdezek. Amikor a nagyobbik lányom született, a műtőben, a császármetszéshez szükséges előkészületeket végző műtősnőt kérdezgettem, ez mi, az mi, ezt most miért köti be nekem, mi határozza meg, hogy vastag, vagy vékony tűt használnak... Hamarosan kikiáltott a bemosakodó orvosoknak: &quot;Doktor urak, jöjjenek, mert a végén még a hölgy kitanulja a szakmát!&quot; A továbbiakban aztán - vagyis a műtét közben - az orvosoknak tettem fel hasonló kérdéseket, illetve az aneszteziológust faggattam az altatás és a spinális érzéstelenítés előnyeiről-hátrányairól.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;7. Ha ideges vagyok, kávét iszom. A kávé jóbarát.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Akiknek én gurítom a labdát (remélem, elkapják...):&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://limarapeksege.blogspot.com/&quot;&gt;Limara&lt;/a&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://maxkonyhaja.blogspot.com/&quot;&gt;Max&lt;/a&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://thechefviki.blogspot.com/&quot;&gt;Chef Viki&lt;/a&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://palocprovence.blogspot.com/&quot;&gt;Palócprovence&lt;/a&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://gasztromami.blogspot.com/&quot;&gt;Gasztromami&lt;/a&gt;</html><type>rich</type></oembed>