Egy kis hungarikum

1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/Egy kis hungarikum<a href="http://4.bp.blogspot.com/_XHrWbGZXtAk/SZwOd_Ouy9I/AAAAAAAAAOA/agVf6OFz124/s1600-h/M%C3%B3ni+604b.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2009/02/Móni-604b.jpg" border="0"></a> Látszik, a decemberi cukor-delíriumból lassan magához tér a gasztroblogger-társadalom, és már felléptek az elvonási tünetek: egyre-másra kerülnek elő a tipikus karácsonyi édességek. A gesztenyés, a mákos, a diós... Én is vettem pár napja két egység gesztenyemasszát, előtte diót, tegnap meg mákot. Maradt tizenegy-néhány kissé keményre sikeredett kifli, hát úgy gondoltam, eljött a guba ideje. Posztolni nem is akartam, mert hát ez igazából annyira, de annyira egyszerű... Aztán eszembe jutott, micsoda társadalmi feszültséget keltett nem is oly rég, hogy a mák EU-s szabályozása nyomán veszélybe került a guba léte! Így aztán meggyőztem magam, ennek a hungarikumnak itt is szerepelnie kell. A máktermesztés körüli homályt a Kertészet és Szőlészet 2005/33. számában megjelent cikk oszlatta el számomra, amely szerint a Magyarországon korábban termesztett tizenöt mákfajtából 2006-tól már csupán egy felel meg annak a jogszabálynak, ami a kábítószergyártásra alkalmas növények termesztésére vonatkozik. A 2004 óta hatályos kormányrendelet ugyanis 2005 végéig adott haladékot azoknak a mákfajtáknak a termesztésére, aminek a tokja 4 ezrelék feletti alkaloidot tartalmaz (7 ezrelék volt a határérték). A kiskertekben tehát már csak a rózsaszín virágú Ametiszt fajta vethető, más színű fajták termesztését a magasabb alkaloidtartalmuk miatt megtiltja a kormányrendelet. A szabályozás jellemzően a házikertekben étkezési és díszítő céllal termesztett mákra vonatkozik. A megengedett határértéket meghaladó hatóanyag-tartalmú ipari mákfajtákat különböző engedélyek beszerzése után lehet termeszteni. A terebess.hu-n a következő érdekességet találtam még a mákkal kapcsolatban: "Szlovákiában több évvel ezelőtt egy egész temetőnyi sírt kellett exhumálni, mert áthelyezték azt a falu túlsó oldalára. Mindenki legnagyobb meglepetésére a csontok teljesen ép állapotban voltak, olyannyira, hogy tudományos vizsgálatot indítottak az okok felderítésére. Az eredmény egyszerre volt banális és megdöbbentő. Kiderült, hogy a helyi lakosság rendszeresen, heti 3-5 alkalommal fogyasztott étkezési mákot különböző ételek formájában, mivel épp a máktermesztés volt a falu egyik fő bevételi forrása. A további tudományos kutatások kiderítették, hogy a mák olajának rendkívül magas foszfor tartalma volt a „felelős” a kalcium hatékony felszívódásáért, és a csontokba beépüléséért. A kutatások során létrehoztak két, egyenként 20-20 fős csoportot, melynek tagjai előrehaladott csontritkulásban szenvedő nők voltak. Az egyik csoport hagyományos kezelést kapott, míg a másik napi 1-1 mokkáskanálnyi mákolajat szedett. Az eredmény mindenkit meggyőzött! A mákolajjal „kezelt” csoport valamennyi tagjának csontozata normális értéket mutatott már 12-16 hónapos kezelést követően." Érdemes tehát a mákos ételeket akár hetente többször beépítenünk az étrendünkbe. Bár sokan esküsznek arra, hogy ezt az édességet csakis a saját céljára készített tésztából szabad összeállítani, én egész kicsi gyerekkoromtól kezdve a kiflis verziót ismertem csupán. Azért megkerestem a hagyományos receptet - találtam többfélét. Általában az aranygaluskáéhoz hasonló tésztát kell készíteni, rudat formálni, megsütni, és a továbbiakban a kiflis módszer szerint eljárni. De az eletforma.hu-n érdekes leírásra leltem. Úgyhogy ezt is közzéteszem: "Hozzávalók: 2 deka élesztő, 2 deci tej, 48 deka liszt, 5 deka porcukor, csipetnyi só, 10 deka vaj, 15 deka darált mák, 5-6 evőkanál méz. Elkészítése: a langyos tejbe belekeverjük a szétmorzsolt élesztőt és 8 deka lisztet, majd letakarva, langyos helyen duplájára kelesztjük. Ezután összedolgozzuk a maradék liszttel, a cukorral, sóval és annyi langyos tejjel, hogy kenyértészta keménységű legyen. Jól kidolgozzuk, majd a tetejét liszttel meghintve, ruhával letakarva duplájára kelesztjük. A megkelt tésztából hosszú, kétujjnyi vastag rudakat formálunk, a vaj felével kikent tepsire fektetjük, és félórányi pihentetés után előmelegített, forró sütőben pirosra sütjük. A tésztarudakat 2-3 centis darabokra vágjuk, nagy tésztaszűrőbe tesszük. Forrásban lévő sós vízzel leöntjük, majd a lecsöpögtetett gubát sorban, a maradék vajjal kikent tűzálló tálba egymás mellé lerakjuk. Soronként megszórjuk a darált mákkal, és kevés mézzel lelocsoljuk, végül előmelegített, forró sütőben 15-20 percig készre sütjük." Az általános verzió esetében a vaníliás tejben megfürdetett kiflikarikákat rétegezik porcukros-citromhéjas mákkal. Én most, hogy ne legyen már olyan egyszerű, "vékony" vaníliapudingot főztem (vagyis nem túl sűrűt, olyat, mint a palacsintatészta), azzal öntöztem meg a kiflit. Hozzávaók: 15 szikkadt kifli 3 tojássárgája 5 ek cukor 3 ek kukoricakeményítő 1 liter tej vanília reszelt citromhéj 15 deka mák 15 deka porcukor A tejet egy lábasban melegíteni kezdem a citromhéjjal és a vaníliával. Közben a tojássárgákat kikeverem a cukorral, hozzáadom a keményítőt, majd a lábasból pár kanál meleg tejjel higítom. Amikor már jó meleg a tej, hozzáöntöm a tojásos keveréket, és folyamatos keverés közben várom, hogy besűrűsödjön, de ne forrjon fel, nehogy tojássárgák megikrásodjanak. Ha ez megvan, elzárom alatta a gázt. A sütőt előmelegítem 210 fokra. A kifliket karikákra vágom, és egy kivajazott (közepes) tepsi alját ki is rakom egy rétegben. Ekkor meglocsolom a karikákat a pudinggal, majd megszórom a porcukorral összekevert mákkal. Még egy réteg kifli, még egy réteg puding, még egy réteg mák, és ha maradt még egy emeletre való anyagunk, azt is ugyanígy rétegezzük. 20 perc alatt készre sütjük.rich