<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Gyengéim</title><html>&lt;a href=&quot;http://pusztakonyha.blogspot.com/&quot;&gt;Palacsintás királylánytól&lt;/a&gt; jött a kérdés arról az öt dologról, amitől függök.&lt;br&gt;Nem igazán szeretem a függőség szót, mivel kora felnőttségem óta azon vagyok, hogy szabad legyek, mindenféle függőségtől.&lt;br&gt;Inkább hadd mondjam azt: gyengéim. És itt most nem személyeket sorolok fel, mert nyilvánvalóan a családom az első a Földön - és akkor máris meglenne az öt...&lt;br&gt;Ezért elsősorban dolgokra (nem szeretem ezt a szót), eseményekre koncentráltam - a sorrend nem fontossági!&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;1. Kávé.&lt;/strong&gt; Remélem, egyszer érteni is fogok hozzá, de egyelőre csak szeretem. És nemcsak a kávét, hanem gyakorlatilag mindent, ami összefügg vele. A békebeli kávéházi korszakot, amikor szellemi műhelyekként, átmeneti otthonokként működtek e vendéglátó intézmények. A szép bögréket, a hiper-szuper kávégépeket, az öreg darabokat, az antik kávéskanalakat...&lt;br&gt;&lt;br&gt;Általában négyet iszom egy nap, van egy remek Saeco kávégépem, maga darálja a szemes kávét. Eddig legjobban a Starbucks-os Sumatra (Extra bold) ízlett. Ja, igen, a Starbucks. Attól kész vagyok.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;2. Esti borozgatások a férjemmel.&lt;/strong&gt; Esténként, amikor minden gyerek elaludt végre, és a lakásban csend honol - és még nincs túl késő -, töltünk egy-egy pohár vörösbort, és kényelmesen eliszogtava megbeszéljük, amiket épp meg kell beszélnünk. Tesszük ezt sokszor bor nélkül is, de úgy nem olyan hangulatos.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;3. Tanulás.&lt;/strong&gt; Minden ősszel rám tör, hogy valamit tanulni kellene. Aztán van, hogy jelentkezem is valahova: néha befejezem, néha nem. De akkor is gazdagodom tapasztalatokkal, élményekkel, új kapcsolatokkal.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;4. Péntek esték.&lt;/strong&gt; Egyedülálló hangulatuk van, az egész család ezt várja leginkább. Péntek este, amikor már vége a munkaidőnek, a bevásárlásnak, minden különprogramnak, összejövünk a barátainkkal, és kellemes vacsora keretében mintegy lezárjuk a hetet, és örülünk a hétvégének. Igen, Shabbat Shalom, annak ellenére, hogy nem vagyunk zsidók; az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot, és a hetediken megpihent, megszentelte azt - és ez mindenkire érvényes. Ja, és ez a hetedik nap a szombat, féreértések elkerülése végett.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;strong&gt;5. Gasztroblogok...&lt;/strong&gt; Mint szinte mindenki, aki erre a körkérdésre válaszol, én is nagy rajongója lettem a gasztroblogoknak. Az Internetet régóta használom, sőt, a nagycsaládos írásaimból létre is hoztam egy blogot még 2006-ban, de az annyira eldugott helyen volt, hogy néhányan találtak csak rá, a felülete nem volt szép, a kezeléséhez pedig épphogy nem volt szükség programozó matematikusi végzettségre. Ritkán írtam, aztán azt is páran olvasták csupán. Már több helyen meséltem, hogy tavaly októberben bukkantam rá a gasztroblogokra, és &quot;cuccoltam át&quot; magam is a másik helyről, amivel aztán új távlatok nyíltak az életemben. Nem viccelek: a blog folyományaként munkát kaptam, és olyasmire leltem, ami nagy örömet okoz. És nem utolsósorban: ismét sok értékes (bár egyelőre csak virtuális) kapcsolatra tettem szert.&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;a href=&quot;http://dorkablog.blogspot.com/&quot;&gt;Dorka&lt;/a&gt;, neked mi?</html><type>rich</type></oembed>