<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Újévi fogadalom...</title><html>Sok éve nem teszek már újévi fogadalmakat. Nem igazán látom értelmét. Azt tapasztaltam (magamon is), az emberek zöme nem tudja betartani ezeket a nagy hévvel tett ígéreteket. Talán, mert nem feltétlenül az új év kezdete a legnagyobb motiváló erő arra, hogy változtassunk - legyen szó bármiről.&lt;br&gt;Hogy én most mégis megpórbálkozom valamivel, arra &lt;a href=&quot;http://agifoz.blog.nlcafe.hu/&quot;&gt;Ági&lt;/a&gt; inspirált, illetve az a két könyv, amit anyósomtól kapott alexandrás vásárlási utalványon vételeztem (róluk később mindenképp értekezem).&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ez az egész gasztrobloggerség komoly változásokat hozott a főzési szokásaimban, sokkal többféle ételt készítek, meglehetősen bővült az általam használt alapanyagok, fűszerek, sőt, még az eszközök köre is. A családom befogadóbb az új ételekkel, merthogy időnként kapják csőstül... Úgyhogy a változtatási szándékom is e területen jelentkezik.&lt;br&gt;&lt;br&gt;Szóval, amit szeretnék: húst a hentesnél, zöldséget a piacon, kistermelőktől, tejterméket a közeli sajtkészítőtől, tehenészetből venni. Amennyire lehet, ki fogom kerülni a hiper- és szupermarketeket - bár tudom, többnyire nem ez lesz az olcsóbb. Nagy szüksége van most mindenkinek a lokálpatrióta szemléletre, igyekszem hát hozzátenni a környékbeliek boldogulásához, ami rajtam áll.</html><type>rich</type></oembed>