<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Mai Móni</provider_name><provider_url>https://maimoni.cafeblog.hu</provider_url><author_name>maimoni</author_name><author_url>https://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/</author_url><title>Újévi egytál</title><html>&lt;a href=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2009/01/2145182328_cd2b379998.jpg&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;&quot; src=&quot;https://maimoni.cafeblog.hu/files/2009/01/2145182328_cd2b379998.jpg&quot; border=&quot;0&quot;&gt;&lt;/a&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;Van az úgy, hogy amikor az ember elkezd főzni, még nem igazán tudja, mi lesz a végeredmény.&lt;br&gt;Én is csak a lencsében voltam biztos. Na nem mintha babonás lennék – távol áll ez tőlem. De ahogy – Bölcs Salamon mondása szerint – minden dolognak rendelt ideje van a Nap alatt, ideje van az ételeknek is. A lencséé most érkezett el.&lt;br&gt;Azt mondják, gyakrabban kellene asztalunkra kerülnie: nagyon gazdag különféle tápanyagokban, könnyen emészthető, a szója után az egyik legbőségesebb növényi fehérjeforrásunk. Rengeteg A-vitaminban van benne, ami a szemnek jó, magas a B1-vitamin és a fólsav-tartalma. Régen gyógynövényként is használták: a pürésített lencsét ecettel keverve alkalmazták golyva, és különböző bőrbetegségek esetén.&lt;br&gt;Laktató, lélekmelengető egytálételre vágytam, amiből lehet annyit főzni, hogy ne csak Szilveszterkor, de még az újév első napján is jóllakhassunk belőle vendégeinkkel együtt. Kuktában akartam készíteni, hogy ne kelljen mellette ácsorogni; valószínűleg tudatalattimban már ekkor körvonalazódott, hogy sóletszerű képződmény lesz ez, mint ahogy létezik is ilyen, s ki gondolná, lencsesólet a neve.&lt;br&gt;A lencsét este beáztattam. Nem lett volna erre feltétlenül szükség, lévén, hogy a kuktában a sima főzési idő alatt megpuhult volna. De biztosra mentem.&lt;br&gt;Reggel tehát elővettem a „gyorsfőző edényt”, kevés olajon lepirítottam benne egy fej apróra vágott vöröshagymát. Két szál felkarikázott sárgarépát adtam hozzá, majd rádobtam a leszűrt, leöblített lencsét, egy kisebb bögre hántolt árpát, a felkockázott füstölt húst (fehérpecsenyét vettem), az ötcentis darabokra vágott két szál parasztkolbászt, négy-öt gerezd fokhagymát, két evőkanál mustárt. Felöntöttem vízzel, úgy, hogy ne csak ellepje az eddigieket, hanem még vagy öt centi víz legyen felette. Két teáskanál sót tettem bele, meghintettem pirospaprikával, majd a sógorom kedvéért megszórtam a következő zöldfűszerekkel: borsikafű, lestyán, morzsolt medvehagyma.&lt;br&gt;Lezártam a kuktát; nagy lángon vártam, hogy sisteregni kezdjen, majd a legkisebbre tettem, és ott is hagytam két órán át. Aztán elzártam a gázt.&lt;br&gt;Amikor levettem a fedőt, fantasztikus illatok törtek elő az edényből; a lencse, a fokhagyma, a füstölt hús és a mustár egyezségében olyan étel született, amely méltó volt az óév búcsúzatására, az újév köszöntésére.&lt;br&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;Ez is megvolt hát. &lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;br&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(Eredetileg a &lt;a href=&quot;http://www.klubhalo.hu/&quot;&gt;Klubhálón&lt;/a&gt;.)&lt;/div&gt;&lt;div&gt;&lt;/div&gt;&lt;div&gt;(A fotó &lt;a href=&quot;http://hungarystartshere.blogspot.com/2008/01/new-year-and-lentil.html&quot;&gt;innen&lt;/a&gt; származik.)&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>