1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<span>Étteremkritika</span><br><br><span></span><br><br>Aki Hévízen jár, próbálja ki.<a href="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2008/12/1.jpg"><img alt="" src="https://maimoni.cafeblog.hu/files/2008/12/1.jpg" border="0"></a><br>Erről az étteremről mindenki szuperlatívuszokban beszél.<br>Én most mégsem fogok.<br><br>Asszem, úgy jártam a Kocsi Csárdával, mint pár hónapja valaki a Vadkörtével. Döbbenve olvastam - tudom már, megkerestem! - <a href="http://eteto.blog.hu/2007/07/12/a_kis_dodolle_teszt_vagy_nincs_ez_meg_le">Cserkénél</a>, hogy nem hozta a várt színvonalat az őrségi kis falu, Kondorfa híres-neves étterme.<br><br>Na, hát ami Kondorfának a Vadkörte, az Hévíznek a Kocsi Csárda. 1985 óta működő, 2005-ben jelenlegi formájára pofozgatott, akár 320 főt is befogadni képes, kiváló étlappal, a szakmában jártas pincérekkel, jó konyhával büszkélkedő étterem.<br><br>Délidőben, ebédelni érkeztünk, és az első dolog, ami megviselte épp pihenő idegeimet (gyerekek tegnap óta anyámnál), az a székek kihúzigálásnál, betologatásánál jelentkező brutális bunkó hang. És a leszedett asztalok terítését végző fiú, valami különös érzékkel, a lehető legerősebb zörgést bírta előcsalogatni a nehéz tölgyfa bútorokból. Ezen pedig párszáz csomag csúsztatófilccel lehetne segíteni.... Na mindegy, átállítottam magam menzás üzemmódra, úgy mindez elviselhetőbb. Csak aztán ezzel a számla végösszege nem harmonizált; de ne szaladjunk ennyire előre.<br>Emberem ripsz-ropsz rájött: halászlét eszik, aztán túrós csuszát, punktum. Én csak a tárkonyos szarvasragulevesben voltam biztos, cipóban szervírozva, persze, fogyókúra ide vagy oda, ennyi elmegy ebédre... Majd a felszolgáló javaslatát elfogadva, roston sült csirkemellet választottam grillezett zöldségekkel.<br>Na kérem: a halászlé ötös, olyan, amilyennek lennie kell. Ellenben, az én cipós szarvasos levesem, hát, nem hozta a várt hatást. Nem volt hmmmmmmmm, legfeljeb hmm-hmm... Úgy tűnt, minden benne van, de valahogy mégsem hatott olyan elementáris erővel, ahogy egy ilyen ételnek hatnia KELL. Nem hat. Híg. Sótlan. Kicsit, éppen bosszantóan rágós a hús. És sok is, főleg a zöldséghez képest. Szeretnék még gombát, répát találni, de nincs. Na mindegy.<br>Bort kérek, hamáregyszer.<br>Fehéret, szárazat szeretnék - rövid egyeztetés után aztán, mivel szárazból csak Olaszrizling van, az pedig nekem túl savas, más száraz fehér nem lévén, egy félédes Badacsonyi Szürkebarát mellett döntök, ami íz-illat szempontjából jó választás, csak a fogyókúra miatt aggályos, nade a cipó mellett elcsúszik.<br>Jöhet a főétel. A túrós csusza korrekt. Kicsit kevés a tejföl, de persze, ez egyéni ízlés kérdése. A tészta finom, rendben.<br>A roston sült csirke szintén remek, a grillezett zöldségek sem teljesen nyersek, tényleg jó. Mivel nekem így egy kicsit mégis száraz, hozok két kanál joghurtos-fokhagymás salátaöntetet a salátabárból. Így OK.<br>Hogy aztán ez utóbbiért mégis elkértek egy ötszázast, mintha tele tányér salátával tértem volna vissza a bártól, ez, bevallom, érzékenyen érintett. Nem az ára, hanem a súlyozás hiánya. Vagy a figyelmességé. De persze, ez a hosszú-ideje-jól-menő-éttermek jellegzetessége: sajnos, egy idő után valahol elveszik a lélek, és iparivá válik az egész. Nekem ilyen érzésem volt itt, a Kocsi Csárdában.<br>A számlánk az említett ételekkel, a borommal, ásványvizemmel, Emberem alkoholmentes sörével 6150 forintra rúgott. Ez errefelé, vidéken nem kevés. Ennyiért élményt vár a vendég. Bécsben, persze, boldogok vagyunk, ha ennyiből megússzuk. Úgyogy nézőpont kérdése.<br><br>Mint az egész étterem.rich