1.0Mai Mónihttps://maimoni.cafeblog.humaimonihttps://maimoni.cafeblog.hu/author/maimoni-2/<p>A nagyobbik lányom, elsőszülöttünk ma 12 éves.<br />Nem jellemző rám, de kicsit nosztalgiáztam ebből az alkalomból.<br />Emlékszem, hétfői nap volt, lapzárta. Tizedikére voltam kiírva, de aznap is be kellett mennem a kórházba. Úgyhogy, először rohanás be a szerkesztőségbe, a kézirataimat leadtam, amit be kellett fejeznem - és éjszaka már nem volt rá energiám - azt gyorsan befejeztem. Nem volt valami jó kedvem, a hasam is fájt - panaszkodtam is Cilinek, a titkárnőnek.<br />Aztán leballagtam a kórházba, és ott meg kiderült, hogy szülök.<br />Na persze, nem olyan egyszerűen, merthogy a gyermek farral előre feküdt, és meglehetősen nagyra saccolta az orvos; úgyhogy relatíve sok szemöldökráncolás, méricskélés, naptárnézegetés, has- és méhszájtapogatás után úgy döntött, hogy igen, ezek fájások, és nem, ez a gyerek nem születhet meg csak úgy.<br />Császármetszés lett belőle, este hat órai kezdettel.<br />Érdekes, meg sem kérdezték, altatást szeretnék-e, vagy érzéstelenítést - egy évvel később már igen. A hasamat hosszában vágták, pedig már akkor Pesten a másik módszert alkalmazták - de ez vidék.<br />Mindegy, meglett, gyönyörű és egészséges baba volt.<br />Ma pedig szép, okos kamasz(odó)lány, aki sok mindenben hasonlít kamaszkori énemre. Remélem, jól sikerül kezelnem, kezelnünk az ismerős helyzeteket, amelyeket most a másik oldalról tapasztalunk meg...</p>rich