I.<\/div>
A GASZTRONOMIA AZ IRODALOMBAN\u00a0<\/div>
Az \u00e9tkez\u00e9s \u00fcgy\u00e9nek, a gasztronomi\u00e1nak, a legr\u00e9gibb id\u0151kt\u0151l a leg\u00fajabbig megvan saj\u00e1t irodalma. Semmi meglep\u0151t nem fogunk abban tal\u00e1lni, ha egy n\u00e9met ir\u00f3, az ev\u00e9s mesters\u00e9g\u00e9r\u0151l tartott felolvas\u00e1s\u00e1ban,az \u00e9tkez\u00e9snek h\u00e1rom t\u00e9nyez\u0151j\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6zteti meg. Els\u0151, a ki k\u00e9sziti az elk\u00f6ltend\u0151 \u00e9tkeket,vagyis a szak\u00e1cs; m\u00e1sodik a vend\u00e9g, a ki elk\u00f6lti a m\u00e1r elk\u00e9szitett \u00e9tkeket; harmadik, a ki it\u00e9letet mond a szak\u00e1cs m\u0171v\u00e9r\u0151l. Ugyan \u0151 az \u00e9tkez\u00e9st a dr\u00e1mai munk\u00e1val hasonlitja \u00f6ssze. A szak\u00e1cs mintegy a dr\u00e1mair\u00f3, \u0151 \u00edrja meg a darabot; a dr\u00e1ma az elk\u00f6ltend\u0151 eb\u00e9d vagy vacsora; a vend\u00e9g a szin\u00e9sz, a ki elj\u00e1tsza a darabot; v\u00e9gre, a ki it\u00e9letet mond, az ir\u00f3, a gasztronom, e t\u00e9ren teh\u00e1t dramaturg. Furcsa: nemcsak a szinpadon,az \u00e9tkez\u00e9s ter\u00e9n is ritk\u00e1k a j\u00f3 szin\u00e9szek.<\/i>
Ha a gasztronomia irodalm\u00e1t vizsg\u00e1ljuk, mindig keser\u00fc panaszokat tal\u00e1lunk azok ellen, a kik nem tudnak enni vagy inni. Emlits\u00fck -e e r\u00e9szben a legnagyobb tekint\u00e9lyt, az e sz\u00e1zad elej\u00e9n szerepelt hires szak\u00e1csot, Car\u00e9me-et, a ki tulajdonk\u00e9pp a szak\u00e1css\u00e1g romanticzizmus\u00e1nak megalapit\u00f3ja? \u0150 volt az, a ki a r\u00e9gi r\u00f3maiak eg\u00e9sz \u00e9tkez\u00e9se f\u00f6l\u00f6tt p\u00e1lcz\u00e1t t\u00f6rt s megirta memoirejait, szigoru it\u00e9letet mondva azokr\u00f3l, kik nem tudtak enni vagy inni. Szerinte az enni tud\u00f3k \u00e9poly \u00a0ritk\u00e1k, mint a nagy szak\u00e1csok. S egyes tekint\u00e9lyek, a kiket kort\u00e1rsaik e r\u00e9szben b\u00e1multak, szerinte kont\u00e1rok voltak az \u00e9tkez\u00e9s mesters\u00e9g\u00e9ben, n\u00e9vszerint : I.Napoleon, Cambac\u00e9res \u00e9s Brillat-Savarin nem tudtak enni. Car\u00e9me szerint \"az \u0151 kor\u00e1nak\" igazi ev\u0151i voltak: Talleyrand herczeg, Murat kir\u00e1ly, I.S\u00e1ndor orosz cz\u00e1r, IV.Gy\u00f6rgy angol kir\u00e1ly stb. A mint l\u00e1tjuk, n\u00e9met nincs e n\u00e9vsorban, \u00e1mb\u00e1r egy m\u00e1sik helyen elismeri, hogy a p\u00e1risi Rothschild, a kin\u00e9l \u0151 huzamosabb ideig m\u0171k\u00f6d\u00f6tt, szint\u00e9n a szak\u00e9rt\u0151k k\u00f6z\u00e9 tartozott. Tudjuk tov\u00e1bb\u00e1, hogy a mint mondj\u00e1k, ink\u00e1bb tekintett a mennyis\u00e9gre, mint a min\u0151s\u00e9gre.<\/i>
Hogy miben \u00e1ll tulajdonk\u00e9pp az ev\u0151-iv\u00f3 tudom\u00e1ny, azt \u00e9pen a Car\u00e9me \u00e1ltal elit\u00e9lt Brillat-Savarin k\u00f6nyv\u00e9b\u0151l tanulhatjuk meg, melynek czime: \"La physiologie du gout\" (Az izl\u00e9s \u00e9lettana).Tr\u00e9f\u00e1s el\u0151sz\u00f3 \u00e9s harmincz elm\u00e9lked\u00e9s van benne, Brillat-Savarin egyenkint sz\u00f3l az \u00e9rz\u00e9kekr\u0151l,az izl\u00e9sekr\u0151l k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen gasztronomiai tekintetb\u0151l, a gasztronomi\u00e1r\u00f3l, az \u00e9tv\u00e1gyr\u00f3l, a t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kr\u00f3l \u00e1ltal\u00e1n, az egyes t\u00e1pl\u00e1l\u00e9kokr\u00f3l (leves, f\u0151tt, m\u00e1rt\u00e1s, sz\u00e1rnyas), a s\u00fct\u00e9sr\u0151l s a l\u00e1basban s\u00fct\u00e9s elm\u00e9let\u00e9r\u0151l, a szomjr\u00f3l, az italr\u00f3l, a gourmandiser\u00f3l. A gourmandokr\u00f3l sz\u00f3l\u00f3 12-ik fejezetben van k\u00f6zmond\u00e1soss\u00e1 v\u00e1lt szava: gourmandnak is:\u00a0sz\u00fcletni kell. Itt fejtegeti a k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 t\u00e1rsadalmi \u00e1ll\u00e1sokat, foglalkoz\u00e1sokat, a melyek az inyess\u00e9g kifejl\u00e9s\u00e9nek kedveznek. N\u00e9gy kateg\u00f3ri\u00e1t \u00e1llit fel: kifejlik az inyess\u00e9g azokn\u00e1l, a kiknek p\u00e9nz\u00f6k van; az orvosokn\u00e1l; az ir\u00f3kn\u00e1l (de k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen megjegyzi, hogy a tud\u00f3sokat ki kell rekeszteni); a papokn\u00e1l. E n\u00e9gy oszt\u00e1lynak nem kiv\u00e1n hosszu \u00e9letet \u00e9s eg\u00e9szs\u00e9get, hanem ig\u00e9ri; mert meggy\u0151z\u0151d\u00e9se az, hogy a helyes gourmandise f\u00f6lt\u00e9tele az eg\u00e9szs\u00e9gnek.<\/i>
A k\u00f6vetkez\u0151 fejezet inyes pr\u00f3b\u00e1kat foglal mag\u00e1ban. N\u00e9h\u00e1ny eb\u00e9d programmja van benne, melyekkel meg lehet pr\u00f3b\u00e1lni igazi gourmand-e valaki, vagy nem. Azt\u00e1n megeml\u00e9kezik az asztali \u00e9lvekr\u0151l, a \u00a0melyeket az ev\u00e9s \u00e9s iv\u00e1s \u00e9lvezet\u00e9vel nem kell \u00f6sszet\u00e9veszteni. Sz\u00f3l itt a kellemes \u00e9tkez\u00e9s szab\u00e1lyair\u00f3l: a t\u00fcrhet\u0151 \u00e9telekr\u0151l, j\u00f3 italokr\u00f3l, szeretetrem\u00e9lt\u00f3 t\u00e1rsas\u00e1gr\u00f3l, el\u00e9g id\u0151r\u0151l. A k\u00e9s\u0151bbi fejezetekben: a vad\u00e1szok \u00e9tkez\u00e9s\u00e9r\u0151l, az em\u00e9szt\u00e9sr\u0151l, a pihen\u00e9sr\u0151l, az alv\u00e1sr\u00f3l, az \u00e1lomr\u00f3l. Az \u00e1lomnak ezt a pszichologiailag figyelemre m\u00e9lt\u00f3 magyar\u00e1zat\u00e1t adja: az \u00e1lom az \u00e9rz\u00e9kek eml\u00e9kez\u0151 ereje. Sz\u00f3l m\u00e9g az \u00e9tkez\u00e9s hat\u00e1s\u00e1r\u00f3l a pihen\u00e9sre, alv\u00e1sra \u00e9s \u00e1lmokra, azt\u00e1n a meghiz\u00e1sr\u00f3l, arr\u00f3l, hogy lehet a meghiz\u00e1st elker\u00fclni, a sov\u00e1nys\u00e1gr\u00f3l, a b\u00f6jtr\u0151l, a kimer\u00fcl\u00e9sr\u0151l, a hal\u00e1lr\u00f3l. A konyh\u00e1szat t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l ugy besz\u00e9l, mint a kony\u00e1szat b\u00f6lcs\u00e9szeti t\u00f6rt\u00e9net\u00e9r\u0151l. Sz\u00f3l e szakaszban a g\u00f6r\u00f6g, a r\u00f3mai lakom\u00e1kr\u00f3l, XIV., XV., XVI. Lajos kor\u00e1r\u00f3l konyh\u00e1szati szempontb\u00f3l. V\u00e9gre a franczia konyh\u00e1szati halad\u00e1sr\u00f3l 1825-ig. A k\u00f6vetkez\u0151 fejezetekben a vend\u00e9gl\u0151kr\u0151l \u00e9s a klasszikai \u00ednyess\u00e9gr\u0151l eml\u00e9kezik meg, vagyis a m\u0171velt ember hogyan h\u00f3dol az izl\u00e9s \u00e9rz\u00e9k\u00e9nek. Az utols\u00f3 fejezet dithiramb a tizedik m\u00fazsa tisztelet\u00e9re, kit Gastare\u00e1nak nevez. Leirja k\u00f6lt\u0151i elragadtat\u00e1ssal, hogy mely \u00fcnnep\u00e9lyek tartatnak Gastarea templom\u00e1ban. Tr\u00e9fa \u00e9s komolys\u00e1g vegy\u00fcl e k\u00f6nyvben, mely a gasztronomi\u00e1t mint ismeretet, mesters\u00e9get megalapitotta. A gasztronomia e szerint az \u00e9tkez\u00e9s \u00e9lvezet\u00e9nek mesters\u00e9ge.<\/i>
(Aki id\u00e1ig elolvasta, \u00edrjon egy kommentet, hogy tudjam, nem hi\u00e1ba p\u00f6ty\u00f6g\u00f6m \u00e9n vas\u00e1rnaponk\u00e9nt ezeket az irom\u00e1nyokat.)<\/i>
Brillat-Savarin munk\u00e1ja bevezet\u00e9s\u00e9ben husz aforism\u00e1t, alapmondatot bocs\u00e1t el\u0151re, a melyekben foglaltatik az eg\u00e9sz munka tartalm\u00e1nak kivonata. Ime egy p\u00e1r k\u00f6z\u00fcl\u00f6k: Az \u00e1llat t\u00e1pl\u00e1lkozik, az ember eszik; enni csak az eszes ember tud. - A nemzetek sorsa att\u00f3l f\u00fcgg, hogy mik\u00e9pen esznek. - Az inyess\u00e9g (gourmandise) it\u00e9let\u00fcnknek t\u00e9nye, mely \u00e1ltal els\u0151s\u00e9get adunk bizonyos t\u00e1rgyaknak, a melyek \u00edny\u00fcnknek kellemesek, azok f\u00f6l\u00f6tt, a melyek nem kedvesek. - Az asztali \u00e9lvezetben r\u00e9szes\u00fclhet minden koru \u00e9s minden sorsu ember, minden nemzetbeli \u00e9s pedig mindennap. Ez az \u00e9lvezet hozz\u00e1j\u00e1rulhat minden m\u00e1s \u00e9lvezethez s mid\u0151n a t\u00f6bbiek megsz\u00fcnnek, ez vigasztal\u00e1sul szolg\u00e1lhat az elveszettek\u00e9rt.- Az asztal az egyetlen hely, a hol az els\u0151 \u00f3r\u00e1n \u00e1t nem unatkozik az ember. Egy uj t\u00e1l \u00e9tel feltal\u00e1l\u00e1sa jobban el\u0151mozditja az emberi nem boldogs\u00e1g\u00e1t, mint egy uj csillag feltal\u00e1l\u00e1sa. - Azok, akik megcs\u00f6m\u00f6rlenek vagy ler\u00e9szegednek, nem tudnak sem enni, sem inni. - A ki bar\u00e1tait h\u00e1z\u00e1n\u00e1l fogadja \u00e9s szem\u00e9lyesen nem gondoskodik arr\u00f3l, hogy az \u00e9tkez\u00e9s helyes \u00e9s j\u00f3 legyen, nem \u00e9rdemli meg, hogy bar\u00e1tai legyenek. - Valakit megvend\u00e9gelni azt jelenti: v\u00e1llalkozni arra, hogy boldogg\u00e1 tegy\u00fck \u0151t azon id\u0151 alatt, mig hajl\u00e9kunkban van stb.<\/i>
K\u00e9ts\u00e9gtelen, hogy min\u00e9l t\u00f6k\u00e9letesebb, illet\u0151leg min\u00e9l m\u0171veltebb valamely ember, ann\u00e1l v\u00e1logat\u00f3bb, szabadabb \u00e9s izl\u00e9sesebb ev\u00e9se is. Nemcsak embertani, hanem l\u00e9lektani \u00e9s sz\u00e9ptani tekintetben is figyelmet \u00e9rdemel, hogy: mit eszik az ember, mennyit eszik \u00e9s mik\u00e9pen eszik. Mid\u0151n az \u00e9tkez\u00e9s aesthetik\u00e1j\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lunk, nem az \u00e9tkez\u00e9s gasztronomi\u00e1j\u00e1t \u00e9rtj\u00fc, hanem, az \u00e9tkez\u00e9s sz\u00e9ps\u00e9geire mutatunk. A gasztronomia az \u00e9tkez\u00e9s helyes m\u00f3dj\u00e1ra, mi pedig az \u00e9tkez\u00e9s sz\u00e9p m\u00f3dj\u00e1ra tanitunk: ezt Brillat-Savarin eg\u00e9szen kifeledte. Az \u00e9tkez\u00e9st kapcsolatba hozta a term\u00e9szetrajzzal, vegytannal, kereskedelemmel, nemzetgazdas\u00e1ggal; de nem emliti fel kapcsolat\u00e1t a diszit\u0151 mesters\u00e9gekkel. Hiszen sz\u00e9pen felt\u00e1lalt \u00e9tkek, az asztal elrendez\u00e9se azon pontok, a mikben a gasztrnomia az aesthetik\u00e1val \u00e9rintkezik.<\/i>
Az ev\u00e9s sz\u00e9p m\u00f3dja kor\u00e1ntsem uj mesters\u00e9g; azon kiv\u00fcl, hogy az ev\u00e9s aesthetik\u00e1j\u00e1t megirt\u00e1k volt, m\u00e1r a r\u00e9gi korban tal\u00e1lkozunk magaviseleti szab\u00e1lyokkal. M\u00e1r Plutarch ad illend\u0151s\u00e9gi szab\u00e1lyokat arra n\u00e9zve, mint kell mag\u00e1t az embernek tisztess\u00e9gesen viselni, hogy kell ujjait tisztess\u00e9gesen haszn\u00e1lni, nem l\u00e9v\u00e9n m\u00e9g akkor villa stb. Plutarch kiterjeszkedik arra is, hogyan kell t\u00e1rsalkodni \u00e9tkez\u00e9s k\u00f6zben. Az ember mid\u0151n eszik, mulatni is akar; ez\u00e9rt eszik j\u00f3iz\u00fcen t\u00e1rsas\u00e1gban: az \u00e1llatnak mikor eszik, mag\u00e1ny kell; a kutya ilyenkor a legjobb pajt\u00e1s\u00e1t sem t\u00fcri maga mellett.<\/i>
Goethe egyik k\u00f6ltem\u00e9ny\u00e9ben szint\u00e9n kifejezi, hogy az eszes \u00e9s nem eszes l\u00e9nyek ev\u00e9se k\u00f6zt k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van. A n\u00e9metek ev\u00e9s k\u00f6zben olvasni szoktak, s ez mindenesetre sokkal barb\u00e1rabb szok\u00e1s mint az, ha valaki egy sz\u00e9p ligetben vagy hegyen led\u0151l s olvas. Az ev\u00e9s oly \u00e9lvezet, melyet \u00f6n\u00e1ll\u00f3an kell v\u00e9gezn\u00fcnk, a mi ir\u00e1nt azonban n\u00e9mely embernek nincs fog\u00e9konys\u00e1ga.<\/i>
Folyt. k\u00f6v. a k\u00f6vetkez\u0151 fejezettel, amelynek c\u00edme: Lakom\u00e1k \u00e9s szak\u00e1csok.","type":"rich"}