Ma délelőtt felhívott egy, a szívemnek nagyon kedves házaspár egyik tagja, hogy eljönnének a cukrászdába sütiért, mert képzeljem el, ma 50 éve, hogy találkoztak, és szeretnék megünnepelni.
50 éve találkoztak! Én még nem is éltem annyit, pedig már nem vagyok tinédzser. Kérdeztem is tőlük, amikor aztán megérkeztek, hogy ilyen pontosan emlékeztek arra a napra? Igen, mondták, mert egy bál volt, méghozzá a soproni erdészbál, 1970. november 14-én. Pár évvel később összeházasodtak, négy gyerekük született, és ha jól számolom, hat unokájuk van. Hát a minimum volt, hogy megajándékoztam őket a sütikkel, és megölelgettük egymást maszkosan, kabátosan, ha már ilyen távolságtartásra szorultunk.
Amúgy is ünnepi hangulatban voltunk ma családilag, mivel legkisebbünk, Zsófi – akinek a felcseperedését régi olvasóim itt követhették nyomon a blogon – 17 éves lett. Bizony, ez a jeles évforduló is erre a napra esik, és te jó ég, mennyire megható végignézni a képeket…
Ilyen volt 6 évesen…
Ilyen 12 évesen…
És ilyen ma.
A szülinapi ünnepséget a cukrászdában tartottuk, záróra után, persze, és mindössze négyen. A szerdától életbe lépett kijárási korlátozások miatt egyedül Bence jött haza Pécsről, Bálint a menyasszonyával, illetve Nóri a férjével nem tudott csatlakozni, mert nem értek volna vissza Pécsre, Pestre este 8-ig… Ilyen idők ezek.
Mindenesetre, jó kis partit csaptunk, ami közösségi filmnézésbe torkollott (nagyon tudunk bulizni), és erről én diszkréten leléptem, mivel van némi tartozásom felétek, drága olvasóim. A Facebookon ugyanis minimum egy hónapja ígéretet tettem, hogy hamarosan bepötyögöm a havas szilvatorta receptjét, amely egyszerű és nagyszerű, gyorsan elkészül, és nagyon finom. Aki emlékszik a nem olyan régi fügepürés receptre, nos, igen, ez gyakorlatilag az ikertestvére, de azért írom le, mert tudom, hogy a fügepüré sokakat elriasztott, és nem feltétlenül jut mindenkinek eszébe, hogy egy adott hozzávalót lehet mással helyettesíteni, és igaz, hogy a végeredmény kicsit mindig más lesz, de megvan az esély arra, hogy sokkal jobb, mint az eredeti… 🙂 
Hozzávalók:
2 bögre liszt (30 dkg)
1,5 bögre cukor (20 dkg)
2 tk szódabirkarbóna
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szerecsendió
1 bögre durvára tört dió (kb. 15 dkg)
_________________________________________
1 bögre olaj
3 tojás
1 bögre kefir
8 ek szilvalekvár
0,5 dl rum
A töltéshez (ez már nem a tészta része!) és a díszítéshez:
még szilvalekvár
porcukor, dió
1. A vonal alatti, és a vonal feletti hozzávalókat külön tálban összekeverjük. Egyesítjük a két tál tartalmát, majd egy 27 centi átmérőjű, sütőpapírral borított tortaformába öntjük.
2. 160 fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük.
3. Hagyjuk kihűlni, majd vízszintesen félbe vágjuk, és betöltjük az erre szánt szilvalekvárral. A tetejére nyomhatunk habzsákból kis lekvár-gombócokat, díszíthetjük dióval. De a lényeg: Attól havas szilva, hogy leszórjuk porcukorral. 🙂
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: