Ifjú koromban egyszerűen nem értettem, mit szeret bárki is a mozzarellán, ami egy semmi ízű, gumiszerű fehér gombóc, és még a mi sokszor leszólt trappistánk is jóval ízletesebb nála.
Sokáig ezen a véleményen maradtam, amíg csak a boltokban általában kapható, zacskózott, lében ázó verziót ismertem. Aztán néhány hazai olasz étteremben ettem olyanokat, amik kapcsán derengeni kezdett, hogy a mozzarella nem az a zacskós sajt, amit én ismerek, hanem igenis, van íze. A revelációt azonban Róma hozta el. Tavaly.
Ó, Istenem, az a paradicsom, az a sajt, az az olaj…valami olyan egységet alkottak, hogy csak ettük, és nagyokat sóhajtottunk, hogy ilyen nálunk vajon miért nincs? Vagy ha van, miért nem tudunk róla?
A következő eszmélés Toszkánában ért; a faluban, ahol a szállásunk volt, működött egy helyi termékeket forgalmazó kisbolt. A tulajdonosa a környékbeli gazdaságokból szerezte be az árut, így a sajtokat is. Itt vettem először burratát, ami tulajdonképpen krémsajttal töltött mozzarella. Ez volt az, ami rabul ejtett:
Megkérdeztem hát sajtmester ismerősömet, Burján Emesét, akit még az anno szépen indult, ám azóta sajnos megszűnt Cekker bevásárlóközösségben ismertem meg, hogy ők készítenek-e burratát, esetleg? Persze, jött a válasz, de csak megrendelésre, mert valóban inkább csak azok viszik, akik ismerik. Hát rendeltem – és ó, újra Rómában voltam, legalább pár falat erejéig. Emese ugyanis olasz sajtmesterektől tanulta, vagy legalább is náluk finomította tudományát, szóval tudása autentikus, hozzáértéséhez részemről kétség nem fér. Így aztán, amikor megláttam a Facebookon, hogy a hévízi piacon tart bemutatót, és mutatja meg a helyszínen, hogyan készül a mozzarella és a burrata, tudtam, hogy ott kell lennem.
Nos, Emese a kissé zord idő ellenére – a konyha megszokott, kellemes 22 fokával szemben maximum 10 volt csak a piacon – helytállt, és izgalmas bemutatót tartott nekünk, érdeklődőknek. Mutatom nektek is, szépen sorban.
Először is feldarabolja az alapsajtot – ez egy viszonylag magas zsírtartalamú sajt, jersey tehén tejéből készül, és azért abból, mert annak 6% körüli a zsírtartalma az amúgy megszokott 3,2-3,5-tel szemben.
Jól megpakolva jöttem haza a piacról tegnap. Hoztam négy burratát, biztos ami biztos. Ma már egy sincs…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
