Van olyan hely, ami mellett időnként, vagy akár rendszeresen elmentek kocsival, és arra gondoltok, hogy “egyszer itt megállok, megnézem”? De nem álltok meg. Évek telnek el, és valamiért mindig sietni kell.
Ismerős?
Nekem vannak ilyen helyeim. És most, hogy ez a pandémia oly rútul elvette tőlünk a felhőtlen utazgatás lehetőségét, és gyakorlatilag nem is nagyon tervezhetünk előre, hiszen ki tudja, mi lesz egy hónap múlva – elkezdtem módszeresen megállni, és megnézni ezeket.
Rájöttem, épp itt az ideje, hogy kicsit alaposabban megismerjük szűkebb pátriánkat, mert hát milyen már, hogy Toszkána kis falvait is meglátogattuk, itt meg 40 kilométeren belül vannak számomra fehér foltok, ahol még nem jártam? Mondtam is a férjemnek, mi lenne, ha családilag megmásznánk a közeli tanúhegyeket, mire a beszélgetést halló Zsófi lányom (16,5) csak annyit mondott halkan, “have fun” (érezzétek jól magatokat)… Na jó, nem érett még meg erre, tisztán látom, de nekünk lokálpatrióta kötelességünk, egyre inkább úgy érzem.
Sőt, mindannyiunkra ráfér. Nem szabad, hogy az élet úgy suhanjon el mellettünk, hogy soha nem érünk rá semmire. Szóval, egy kihívást eszeltem ki: felkérlek Benneteket, hogy pipáljatok ki legalább egyet a megnézendő helyek listájáról (ha a szomszéd telek az, hát akkor azt), fotózzátok le, és küldjetek nekem egy képet róla, pár szavas leírással, hogy hol található a hely, és miért voltatok rá kíváncsiak. Talán a Facebookon egyszerűbb, mint itt, a blogon, de ha valakinek nincs Facebookja, akkor küldje el e-mailben a praktikaksokgyerekhez@gmail.com-ra (talán még emlékeztek, ez volt a blog régi neve, és hát az e-mail cím maradt). Akik küldenek képet, azok között könyveket fogok kisorsolni, méghozzá a Lidl “Megint segít a séf” című szakácskönyvét, tudjátok, ami karácsony előtt jelent meg tavaly. Ebből van nekem három plusz legalább, szóval, ha csak a hecc kedvéért nem lenne elég izgalmas a játék, ösztönözzön benneteket a szakácskönyvhöz való hozzájutás lehetősége! 🙂
És akkor most megmutatok nektek három helyet azok közül, ahol az utóbbi napokban megálltam.
A történet ott kezdődik, hogy mostanában sokszor én szállítom a sütit balatonfüredi partnerünkhöz, a Pazar kávézóba. Reggel korán végigmenni Gyenesdiástól Balatonfüredig a 71-es úton mindig élmény: a Balaton folyton más arcát mutatja, a szigligeti hegy előtt sokszor köd ül, és sejtelmesen láttatja csak a hegyet, Badacsonytomajnál elkapni a napfelkeltét fantasztikus, megér néhány percnyi megállást, Balatonakaliban a Fék ABC a legkedvencebb bevásárlóhelyem, bár Béla bácsi, a tulajdonos nem diszkont árakkal dolgozik, de annyi cuccot összeszedett abba a boltba, hogy öröm válogatni köztük. Szóval, odafelé viszonylag felhőtlen az utam, visszafelé viszont gyűlik a tömeg, lassan lehet haladni, ezért nem a 71-esen, hanem fent, a Balaton-felvidék kis falvain keresztül szoktam hazatérni, már ameddig lehet. Az utolsó kitörési pontom a Szent György-hegy, sajnos, Kisapátiból kénytelen vagyok visszamenni a főútra, és bár Balatongyörök és Vonyarcvashegy között még alsóbb úton át lehet jutni, Vonyarcvashegy és Gyenesdiás között balgatag módon nem nyitottak utcát, mindenki kénytelen a 71-esre felmenni, ezért is dugul be annyira a nyári szezonban, gyakorlatilag katasztrófa.
1. Szóval, Balatonfüreden felmegyek a vörös templomig, ott balra el, Balatonszőlős, Tótvázsony, majd egy kis falu, Barnag következik. Barnagon van egy kis vegyesbolt, még a télen fedeztem fel, ugyanis a zsalui kívülről kékre vannak festve (sajnos belülről barnák maradtak), és ez nagyon megtetszett nekem. Akkor gondoltam, hogy na, itt egyszer majd megállok. Most megálltam.
Nyáron terasza is van a boltnak, nagyon cuki, az ember megeheti itt a reggelijét. És, amit a falusi kisboltokban a legjobban szeretek: mindenki köszön mindenkinek. Mert nem lehet tudni, hátha a Sanyi bácsi rokona az illető, ugye, csak mondjuk kislány korában járt itt utoljára, azért nem ismerik meg.
A kiszolgálás a helyhez illően nagyon aranyos, kedves, van házi kolbász, pékáru, helyi holmik, borok, szörpök, lekvárok, pékárut lehet rendelni, és: lehet kávét inni. Kértem egyet, hogy megihassam a teraszon, nos, sokat nem kell várni tőle, de nem is ez lényeg: a hely hangulatát kell érezni. Én nagyon szerettem.
2. Barnagról tovább következik Vöröstó, Mencshely, majd Óbudavár. Óbudaváron van egy nagyon romantikus lejárat valamiféle zöldterülethez, legalább is ezt sejteti a környezet. Hát ezt is megnéztem, és egy nagyon kedves kirándulóhelyet találtam itt.
3. A harmadik hely a Szent György-hegy. Nyugaton Hegymagas, Raposka, kelet felől Kisapáti települések helyezkednek el a lábánál és rajta. A nyugati oldalon sokszor jártam, a keletin nem. Hát most ott is megálltam. Fantasztikusak a színek a szőlősorok meghatározzák a a látványt, ahogy szépen párhuzamosan követik a domborzat mintáját. Sajnos, nem sikerült annyira jó képet készítenem, mert nem azon a helyen álltam meg, ahol kellett volna, de hát gyertek el, nézzétek meg saját szemeitekkel.
Nos tehát, a kihívásom mától visszavonásig áll: küldjetek nekem képeket a felfedezett helyekről (a Facebookon itt, vagy e-mailben, ahogy írtam fentebb), és én a beküldők között hetente kisorsolok egy könyvet, amíg a készlet tart. Az első sorsolás egy hét múlva, 08.16-án este 8 órakor lesz.
Addig is, gyönyörködjetek a környezetetekben!
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
