Hogyan lesz a kifli formája olyan igazi?

Egy időben mindent én sütöttem otthon: a sütiken kívül a kenyeret, zsemlét, kiflit is. Ennek a korszakomnak számos bizonyítéka jelen van ezen a blogon, de nem tudom, meséltem-e, mi vetett véget a lelkes pékáru sütögetésnek részemről. Bizonyára több tényező kellett hozzá, de emlékezetes fordulópont volt, amikor egy nap nem volt időm sütni, és hazafelé a boltban vettem néhány zsemlét vacsorára, ne kelljen várniuk a gyerekeknek. Kitettem az asztalra, és csemetéim szinte egyszerre sóhajtottak fel elhaló hangon: “bolti zsemle!”

Évekig nem sütöttem zsemlét.

Aztán telt-múlt az idő, és újra kezdtem a kelt tésztás kalandokat, sőt, mostanában kovásszal is sütök, változó sikerrel. És most kellett rájönnöm arra is, hogyan lesz a kifli olyan “igazi”, hogy a csücske ropogós, és maga a kifli nem dundi. A titok annyi, hogy tényleg nagyon vékonyra kell nyújtani. Ezzel a kiflivel egész egyszerűen lenyűgöztem a családom legkritikusabb tagjait is, senki sem sóhajtozott bolti kifli után, inkább azt kérdezgetik, mikor sütök megint olyan finom kifliket…

Bár van már  a blogon kiflireceptem, másikat is kipróbáltam, és mostanában ezt használom:

50 dkg liszt

3 dl tej

2,5 dkg élesztő

1 ek cukor

5 dkg vaj

1 csapott ek só

1. Bedagasztom a tésztát. A tejet meglangyosítom, feloldom benne a cukrot, és elmorzsolom az élesztőt. Amikor szépen felhabosodott, akkor beleöntöm a robotgép üstjébe, hozzáadom a lisztet, és dagasztani kezdem (tehát a dagasztókart használom). Nagyjából 5 perc dagasztás után beledobálom a puha vajat darabokban, és megvárom, hogy a tészta felvegye a vajat, és csak ekkor, a legvégén adom hozzá a sót. Még hagyom, hogy menjen a gép 2-3 percig, akkor jó, ha a tészta szépen kitisztítja az üstöt, nincsenek tésztadarabok benne. Ekkor szoktam én a kezembe venni, kézzel gömbölyűre formázni, majd visszatenni a tésztát az üstbe, letakarni, duplájára keleszteni.

2. A megkelt tésztát szétosztom. Na nem a szomszédok, vagy a rászorulók között, hanem 10 dkg-os darabokra. De először kiborítom az enyhén lisztezett felületre a tésztát, kicsit átgyúrom, és aztán úgy tépem apróra. És hát igen, mérem. Azt hiszem, 9 darabot kaptam így, egyesével szépen felgömbölyítettem őket, letakartam, és újra kicsit kelni hagytam. 

3. A kiflik formázása. A gombócokat szépen, egyesével háromszögre nyújtom.  Jó vékonyra. Nagyon vékonyra. Aztán szorosan elkezdem feltekerni. Látjátok, tényleg vékony. Valahogy így.

4. Sütés. A megformázott kifliket sütőpapírral borított sütőlemezre teszem (tepsire), és lespriccelem vízzel. Bekapcsolom a sütőt 210 fokosra, és én egy ideje már úgy csinálom, hogy egyből be is teszem a tepsit, amíg melegszik a sütő, addig kel a tészta.

15-18 perc alatt sül meg, figyelni kell a színét, és hát jönni fog az illata, az nem hazudik. Amikor kiveszem, forrón még egyszer lefújom finoman vízzel.

Eszméletlen, döbbenetes, nagyon jó.

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)