A kenyérpirító operett folytatása, aminek aztán huszárvágással vetettem véget

Amikor a férjem azt látta, hogy távozásakor, illetve három óra múlva, a visszaérkezésekor is kenyérpirítókat nézek a neten, kijelentette:

– Szerintem ez már nem egészséges.

Kicsit rosszallóan vontam össze szemöldököm, és rámutattam, hogy nem érzi át a helyzet komolyságát, nagyon nehéz választani. Mert hát hiába szántam rá egy napot előzőleg, nagy nehezen választottam, megrendeltem, erre felhívtak a webáruházból, hogy bocsi, de az még sincs… Kezdhettem elölről.

– Na, mutasd, majd én választok – mondta emberem. Mutattam, és rábökött egy egyszerű kis pirosra. – Legyen ez.

– Az nem jó – vágtam rá egyből -, más piros, mint a robotgép, nem néznének ki jól együtt…

Láttam, mit gondol, lassan 25 éve élünk együtt, leolvasom az arcáról, hallom a lélegzetéből, érzem a levegőben, de csak annyit felelt:

– Aha… – és inkább otthagyott. Jól is tette, egyébként, mert így utólag visszagondolva én is úgy vélem, hogy nem voltam teljesen beszámítható. Egyszerűen kétségbe estem az elméletileg létező hatalmas választéktól, meg a következőktől:

Az egyik álomgépem. Gyönyörű. Az ára kb. 136 ezer forint.

– ami első pillantásra tetszik, az mind 45 ezer feletti árkategóriában van, de amibe egy pillanat alatt beleszerettem, az 136 ezer… Úgyhogy mondogattam magamnak: ez csak egy kenyérpirító, ez csak egy kenyérpirító. Ezzel együtt nem vetem meg, aki áldoz rá, ugyanis arra jöttem rá, hogy aki ilyesmit vesz, mint ezek a gyönyörűségek itt fent és lent, az nem egy háztartási gépért fizet ki annyi sok pénzt, hanem egy műtárgyért. És valószínűleg gyönyörűséget okoz a számára, amikor ránéz. Akár az autók esetében: egy Suzuki Swift ugyanúgy elvisz A-ból B-be, mint egy S osztályos Mercedes, de az élmény azért más.

Ez itt egy Bugatti. Közel 70000 forintba kerül.

– simán lehet, hogy egy drágább kategóriájú gép funkcióját tekintve nem is olyan jó, mint egy átlagosan használt termék, tehát lehet, hogy ebben az esetben nem érvényes az, hogy a drágább olcsóbb – lásd a 15 évig szolgált Tefal kenyérpirítónkat, amely nem volt szokatlanul drága, mégis, másfél évtizeden át hibátlanul működött.

Ó, igen a SMEG gépek… Nos, talán majd egyszer. 70 ezer

Olyan márkanevekre bukkantam, amelyeket eddig nem is hallottam, mégis, az ára alapján csúcskategóriás lehet. Ilyen volt például a Dualit.

Aztán az Amazonon botlottam abba a névbe, hogy Morphy Ricards. Sőt, még a jelen helyzetre reagálva az alábbi gépet is komolyan fontolóra vettem:

S hogy mit tettem végül? Bementem – igen, b e m e n t e m – egy műszaki áruházba, és 5-7 perc alatt a rendelkezésre álló lehetőségekből (jó, az is volt 30-40, egészen biztos) kiválasztottam ezt:

Megvettem, hazavittem, azóta minden nap használjuk – és maximálisan elégedettek vagyunk vele. 12 ezer forintba került, egyébként. Szép egyenletesen pirít, kis helyet foglal el a pulton, mivel keskeny, ámde hosszú kivitel. Jó választás volt, persze, nem mondom, ha egyszer megdobnának valamelyik géppel a fentiek közül, nem lennék szomorú.