Hogyan választottam kenyérpirítót?

Az történt, hogy 15 év hűséges szolgálat után megadta magát a kenyérpirítónk, és új után kellett néznem. Persze, rávetettem magam a netre, és először is rákerestem, hogy az a típus, ami ilyen sokáig bírta nálunk, kapható-e még.

Az elhalálozott darab.

Nem.

Sebaj, úgyis már szívesen frissítettem volna valami jó kis színes gépre, hát most itt a lehetőség. Belevetettem magam a keresésbe, sőt, a blog Facebook-oldalán még véleményeket is kértem arról, milyen kenyérpirítót érdemes venni.

Egyébként azt tudtátok, hogy az első, üzletileg is sikeres elektromos árammal működő kenyérpirítót éppen 111 évvel ezelőtt kezdték gyártani?  Egészen véletlenül bukkantam egy kis cikkre az egy hónapra ingyenessé tett Arcanum Digitális Tudománytár által tárolt folyóiratok között. A Magyar Vaskereskedő című lap 1909. június 13-án megjelent számában jelent meg az a kis hír, amely így szólt:

“Villamos kenyérpirító. Egy villamos eszközöket gyártó czég kis kenyérpiritó kályhát hozott forgalomba, mely azonkívül, hogy a kenyérszeleteket pirítja igen gyorsan szép, egyenletes rózsaszínűre, arra is alkalmas, hogy az ebédlő, vagy a szalon asztalán néhány adag ételt is megfőzzenek vele. A készüléknek művészi formája van, s finoman van nickkelezve.”

Ez volt a Frank Shailor, a General Electric munkatársa által megalkotott D-12 elnevezésű modell, amelyről a magyar vaskereskedőket Ligeti Imre tudósította New Yorkból 1909-ben. Mondjuk, azt nem tudom, hogyan is lehetett ezen bármit megfőzni, későbbi változatok között tényleg láttam olyat, aminek kis platni van a tetején, tehát esetleg vízmelegítésre jó lehetett. Most is van egyébként olyan készülék, amellyel egyidejűleg tojást is lehet főzni, de én ezzel úgy vagyok, hogy a kenyérpirító csak pirítson kenyeret, ne akarjon más lenni, mint ami.

Nos, a neten való búvárkodásom első órája után teljesen elvesztem a rengeteg kérdés között, pedig hát, lássuk be: ennek a gépnek nem kell olyan sok mindent tudnia.

Na de mégis, de vékony, hosszú kivitelű legyen, hogy a pulton minél kevesebb helyet foglaljon el, vagy inkább dundi, 4 szelettel is egyszerre elbánó, határozott darab? Modern vagy retró? Vajon a nagyon drága sokkal jobb, mint a középkategóriásak? Milyen a morzsatálcája? Könnyen kezelhető, tisztítható? Egyenletesen pirít?

Na ugye, hogy nem is olyan egyszerű.

Eldöntöttem, hogy négy szeletes legyen. Azt is, hogy ne legyen fehér. Azt is tudtam, hogy a retró külső vonz. Meg hogy nem adok 70 ezret az álomgépért, hiába tetszik. És aztán ezt rendeltem:

Mert a döntő érv, ami végül efelé hajtott, az volt, hogy kiderült: ilyen van a fodrászomnak, és ő azt mondta, nagyon jó.

Hát ennyit az objektív termékválasztásról. 

Mindenesetre, ha megérkezik, beszámolok a tapasztalatainkról.

__________________________________

UPDATE: miután végre, nagyon-nagyon nehezen döntöttem, és végre megnyugodtam, a következő délelőttön felhívtak a webáruház ügyfélszolgálatáról (ez volt egyébként az a bolt, ahol még volt abban a színben, amiben én szerettem volna), hogy sajnos bézsben még sincs ez a kenyérpirító, zöldet vagy kéket tudnának küldeni – de hát az nekem nem passzol a meglevő, és igen impozáns piros konyhai robotgépemhez. Úgyhogy

folyt. köv…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)