Karácsonyi pillanat a múltból

A blogom piszkozat-tárában körülnézve találtam egy négy évvel ezelőtti kezdeményt. Mosolyogtam rajta, mert eszembe jutott, milyen sokáig próbálgattuk úgy összehozni az ünnepeket, hogy a tágabb családnak is jó legyen, meg mi is tudjunk pihenni. Nem mindig sikerült… Nos, ahogy telnek az évek, egyre kevésbé akarunk mindennek és mindenkinek megfelelni – és hát a körülmények is változnak. Apósom, aki az alábbi párbeszéd egyik említettje, már nincs köztünk, így aztán kicsit hátborzongató is a történet. Egy pillanat a múltból, egy olyan időszakból, amikor hajnaltól késő estig dolgoztunk, és annyira elfoglaltak voltunk, mint talán még soha előtte. Így történhetett meg, hogy december 26-án értesültem az én drága férjemtől néhány dologról…

– Szólok a gyerekeknek, segítsenek takarítani, mindjárt itt vannak a rokonok.

– Ja, tényleg, Andrásék is jönnek.

– Ezt nem is mondtad.

– Elfelejtettem, na.

– De most milyen ajándékot adjunk nekik? Legalább a kis Andrisnak?

– Valamit biztos találsz.

– Apád mikor jön?

– Ja, nála meg festeni kell.

– Mert?

– Majdnem felgyújtotta a házat. Otthagyta az adventi koszorút égő gyertyával az asztalon, bement a konyhába, aztán mire jött ki, égett az asztal. Akkora füst volt, azt mondta, egy méterre alig látott.

– Ezt sem mondtad.

– Nem mondtam, nem mondtam, hát nem tudok mindent fejben tartani…

______________________________________

Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.

Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.

Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)