Nyaralásunk egyik napjára kitűztük a carrarai márványbánya, és a Cinque Terre (azaz az “öt föld”) meglátogatását. Olaszországot kicsit is ismerő olvasóim most bizonyára a fejükhöz kapnak azzal, hogy “Margit, normáááááális?”, egy napra két olyan látnivalót, amire külön-külön egy is kevés?
Hát ez van.
Mivel La Spezia, ahonnan a hajók indulnak a Cinque Terre bemutatásához, csupán egy bakugrásnyira fekszik Carrarától, úgy gondoltuk, ha már úgyis arra járunk, megnézzük. Manci is jött, persze.
A dolce vita hatása alá kerülve nem mondtunk le a reggeli kávézásról Casale Marittimóban, aminek az lett az eredménye, hogy a tervezett programhoz képest későn indultunk. Carrara előtt egy alagúthoz vezetett a gps, ahol már állt két autó előttünk, az alagút elején ugyanis a közlekedési lámpa piros volt – a következő tizenöt percben is, amikor úgy döntöttünk, hogy másik útvonalon jutunk fel a bányához. Kis kerülővel tehát, de hamarosan elhaladtunk az alagút másik végénél, ahol szintén piros volt a lámpa… Persze, sehol egy tájékoztató, hogy most igazából le van zárva, vagy egy telefonszám, hogy az ember megkérdezze, esetleg csak a lámpa romlott-e el? Mindenesetre, követtük a gps vezetését a Fantiscritti bányába, gyönyörű márvány hegyoldalak mellett haladva el. Úgy csillogtak a fehér hegyek, mintha hó lett volna rajtuk, fantasztikus látvány volt. Felérve a bányához, letettük az autókat a parkolóban, majd jegyet váltottunk a bányatúrára.
Idegenvezetőnk több nyelven (olasz, német, angol) is ismertette, hogyan zajlik a munka bányában, mesélt a carrarai márványbányászat történetéről. Hát persze, hogy már az etruszkok is!!! Hiszen én magam is láttam a volterrai etruszk-múzeumban a márvány urnákat, szóval az anyagot bizony ez a titokzatos nép is ismerte, használta. A carrarai márványnak a legnagyobb reklámot aztán jóval később Michelangelo szobrai jelentették, hiszen a mester előszeretettel dolgozott ezzel a kőzettel.
A márványbányászat mellett van még egy nagyon érdekes dolog: a barlang klímáját kihasználva itt készül évente párszáz palack Straordinario pezsgő.
Naná, hogy lekéstük az utolsó hajót.
Nem sokkal, talán húsz perccel, de lekéstük. Sajnálom, mert nyilván “kívülről” lett volna a leglátványosabb ez, a Ligur tenger mentén haladó csodás partszakasz, amely Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare településeket foglalja magába. Ezek a települések részei a Cinque Terre Nemzeti Parknak, amely Olaszország legkisebb nemzeti parkja, a Világörökség része.
Ott álltunk hát a hajójegy-értékesítő kis bódé előtt – jegyezzétek meg, így néz ki, ezt kell a parton keresni -, és rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, akkor is megnézünk legalább néhányat a településekből, a part mentén közlekedő vonattal. Ehhez újra autóba ültünk, és a vasútállomásra mentünk, valahol a közelében sikerült leparkolnunk, de nagy nehézségek árán. A jegypénztárban megváltottuk a hét személyjegyet (4 Euró/fő), amely a 30 percenként közlekedő expresszvonat használatára jogosított fel bennünket, plusz Mancinak is kellett venni egy gyerekjegyet, ezzel jöhetett ő. A jegypénztáros kérdezte, hogy ugye nálunk van a kutya útlevele, mert azt az ellenőr kérheti, erre jól bemajréztam, mert pont aznap tettem ki a táskámból a kocsi kesztyűtartójába, mondván, hogy úgyis kocsival mászkálunk. Hát én vissza nem megyek a kocsihoz, az biztos – gondoltam -, és erről mást is lebeszéltem, így felszálltunk az expresszre.
Aztán kezdett sötétedni, és visszatértünk La Speziába. Késő este értünk vissza Casale Marittimóba, és tudtam, hogy ennek a mozgalmas napnak az lesz a következménye, hogy a következőt a többség a tengerparton akarja majd tölteni. Így is lett.
De jön a folytatás hamarosan.
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
