Tisztában vagyok vele, hogy a gyógyszerrel vagy gyógyszer nélkül kérdés rendkívüli indulatokat vált ki, az internet népe rendszeresen egymásnak esik emiatt. Nekem semmiféle vitaindító szándékom nincs, mindössze az elmúlt két évtized tapasztalatát osztom meg veletek. Leszögezem: nem vagyok mintabeteg. Meg a beteg gyerek – orvosi szempontból – mintaszülője sem voltam soha.
Először is, családunk egyik tagja sem beteges – mondom ezt úgy, hogy azért magunk mögött tudunk két szemműtétet, két vakbélműtétet, több törést, néhány hasmenős-hányós vírus miatti kórházi kezelést, több tüdőgyuszit, meg még szalmonellát is. Igaz, mindezt huszonhárom év leforgása alatt. Rendkívül hálás vagyok az orvosainknak, hogy szakszerűen végezték el beavatkozásokat, tragédia történhetett volna nélkülük.
Zsófi 2009. októberében a kórházi ágyon, három nappal a vakbélműtét után.
Azonban, néhány évnyi rutin után az úgynevezett szokásos betegségek esetén már nem szorgalmaztam az orvoshoz futkározást; igaz, miután a gyerekek iskolások lettek, mindig muszáj volt elmenni a dokinénihez az igazolás miatt, mert az iskola bennem, mint szülőben nem bízik, csak az orvos mondhatja ki, hogy a gyerek meddig maradhat otthon. Ezt kicsit nehezen dolgoztam fel, hogy őszinte legyek, főleg, miután Amerikában élő barátnőm is meglepődött ezen a gyakorlaton, mondván, náluk úgy tartják, az orvos azért van, hogy gyógyítson, a hiányzást meg igazolja a szülő.
Na mindegy, elmentünk, amikor muszáj volt, de az esetek zömében nem adtam be a gyerekeknek az orvos által felírt gyógyszereket, az antibiotikumot meg főleg nem. 39 fok alatt nem adtam lázcsillapítót, hadd küzdjön a szervezet. Tudom, van, aki ezen megbotránkozik, sőt, esetleg gondatlan anyának is tart, de így utólag visszatekintve sem bánom, hogy ezt az utat választottam. A láz fontos, erősödik általa a szervezet, mindig úgy gondoltam, nem szabad annyira kényelmesnek lennem, hogy inkább a gyógyszerekhez nyúljak a nyugodt(abb) alvás érdekében. Amikor csak lehetett, a természetes gyógymódokat alkalmaztam, és alkalmazom ma is, ha erre van szükség, gyógyszerhez csak akkor nyúltam, nyúlok, ha megáll a tudomány.
Van néhány bevált háziszerem, ami sok év alatt bizonyított. Hasmenés-hányás esetén például hihetetlenül hatásos a kóla, amit egyéb esetben soha nem veszek, de ilyenkor azonnal hozom; emellett a bélflóra helyreállítására adok még valamilyen probiotikumot. Egyre szélesebb körét alkalmazom a gyógyteáknak. Gyuri bácsi, a bükki füvesember teái közül válogatok, abszolút hiszek abban, hogy a természetben benne van mindaz a gyógyszer, amire szükségünk van. Így aztán tartok itthon mindig diófalevél teát, amely természetes antibiotikum, meg csalánt, ami méregtelenít. A fokhagymát és a pálinkát is bevetem – utóbbit csak felnőtteknél -, megfázás, torokfájás esetén. A télen előforduló köhécselésre a Virágtól tanult mézes kakukkfűszirup nyerő, ennek receptje a következő:
Hozzávalók:
15 dkg cukor
3 dl víz
2,5 dl méz* (nem szigorúan)
1 nagy marék friss kakukkfű (ha nincs saját kakukkfű-bokrunk, keressünk egy ismerőst, akinek van, és kérjünk tőle egy marékkal; ha ilyen ismerősünk sincs, akkor használjuk a teának kapható szárított kakukkfüvet)
A cukrot száraz lábaskában karamellizáljuk, és amikor már szép borostyánszínű, nagyon apránként, folyamatos kevergetés mellett beleöntjük a vizet. Felforraljuk, és beletesszük a kakukkfüvet. Lefedve hagyjuk húsz percig, hadd ázzon a növény. A mézet kimérjük egy edénybe, a meleg kakukkfüves lével kicsit hígítjuk, hogy feloldódjon. Amikor már csak langyos a szirup, akkor adjuk hozzá a mézet.
Öntsük át egy befőttes üvegbe, és tároljuk a hűtőben. Köhögés esetén 3×1 evőkanál. Nem lesz tiltakozás.
*Azt hallottam öko-bio-paleós ismerőseimtől, hogy mézet 42 fok fölé melegíteni nem szabad, mert egyrészt odalesznek a vitaminok, másrészt a benne levő méhviaszból toxinok szabadulnak fel. Kvázi mérgező.
Igen, az első reakcióm erre nekem is az volt, hogy soha nem hallottam, hogy valaki mézeskalács-mérgezésben halt volna meg, és azt is látom, hogy maga a téma parázs vitákat képes kelteni a neten, tehát: ha félretesszük a toxinos részt, az akkor is igaz, hogy a forróságban egy csomó értékes anyag kárba vész, következésképp: a mézet ne hevítsük. Ne is tegyük forró teába, csak langyosba.
Nektek van házi csodaszeretek?
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek