Manci a kutyánk, egy lassan 10 hónapos csoki labrador. Végtelenül jámbor, a cukrászdánk emblematikus állata, aki nagyjából három hete ébredt rá arra, hogy tud úszni.
Forrás: Pixabay
Ez elég vicces, lévén, hogy a labrador tulajdonképpen vízi kutya, úszóhártyával a tappancsán, dupla szigeteléssel a bundájában, aminek köszönhetően a jeges vízbe is simán belemegy. Tavasszal – teljesen szabálytalanul – a strandra jártunk vele, amikor még ugye senki nem fürdött, de csak addig merészkedett a vízbe, amíg a lába leért. Ott viszont egyre felszabadultabb volt. Aztán eljött a június, a strandra nem mehettünk be tovább, azonban felfedeztünk egy kis, 20 méter hosszú partszakaszt, ahol legfeljebb néhány horgász szokott üldögélni, oda jártunk “szokni a vizet”. bedobtunk neki egy faágat, nem túl messzire, ha úgy ítélte meg, hogy az biztonságos távolban van, akkor bement érte, ha azt gondolta, hogy ott már nem ér le a lába, akkor nem.
Na ő Manci.
Aztán egyszer bedobtam az ágat, bement érte, és közben látszott, hogy nem tudja eldönteni, most leér-e a lába, vagy sem… aztán elmerült egy pillanatra. Kihozta a fadarabot, nagyon megdicsértem, és gyorsan vissza is dobtam – kicsit messzebbre. Bement érte, és már úgy úszott ki. A következőt még beljebb dobtam, nem is gondolkodott: ugrott, úszott, kihozta. Szóval, rájött, hogy tud úszni.
Forrás: Pixabay
Innentől nagy buzgón jártunk oda, akár naponta kétszer is, hogy Manci gyakorolhassa újonnan felismert készségét. Mivel legtöbbször ücsörgött a parton egy-két horgász, illedelmesen köszöntünk, és megkérdeztük, nem gond-e, ha beengedjük a kutyát egy kicsit. Minden alkalommal az volt a válasz, hogy dehogy, persze, és volt, aki megjegyezte, hogy nagyon kedves tőlünk, hogy egyáltalán megkérdeztük.
Tényleg, egyébként, mert egyszerűen csak jó fej akartam lenni, mert a fülemben csengett egy ismerősöm mondata, miszerint “a horgászoknak soha semmi nem jó”, amivel arra utalt, hogy általában nehéz a kedvükre tenni, és ez valószínűleg abból fakad, hogy háborítatlan nyugalomra vágynak.
Nos, békésen éltünk így egymás mellett, a horgászok és mi, Mancival, mígnem egy reggel lesétáltam a partra a kutyával, és ezúttal is feltettem az ott ülő horgásznak a kérdést:
– Nem baj, ha beengedem a kutyát?
– Eggyel több vagy kevesebb, már mindegy – felelt kissé morcosan.
– Sok kutyát hoznak fürödni? – kérdeztem együttérzőn.
– Sokat – dörmögte -, csak tudnám, minek.
– Gondolom, melegük van a kutyáknak. Jólesik neki a víz.
– De hát be sem mehetnek a Balatonba! – morgott rám.
– Hát, ha ez így lenne, nem lennének kutyás strandok, de vannak, tehát a Balatonba biztos, hogy mehetnek kutyák. Különben is mindenféle állatok élnek benne, szóval, nem a kutyák az egyetlenek.
– De azok vízi állatok! – vitázott kitartóan horgászom, mire csak annyit mondtam, még mindig mosolyogva, bár már nem igazán őszintén:
– Ez meg egy vízi kutya.
Közben Manci beúszott párszor, és úgy döntöttem, nem vitázom tovább, hazafelé indultunk. Útközben összefutottam egy ismerősömmel, meséltem neki a sztorit, mire ő nevetve kérdezte:
– Azt nem mondta ez a jóember, hogy ott igazából tilos horgászni?
Forrás: Pixabay
Hát nem, azzal nem dicsekedett. Ellenben én utánakérdeztem ennek a kutyafürdetés-dolognak, mert nem volt világos, és a következőt tudtam meg: kutyák emberekkel együtt nem fürödhetnek a Balatonban, emberek pedig csak kijelölt helyeken – azaz strandokon – fürödhetnek. Ergo: strandokon nem fürödhetnek kutyák, máshol viszont igen. Ami a kutyás strandokat illeti, azok valójában nem strandok, hanem kutyafürdető helyek, ahol az az alaphelyzet, hogy a kutya bemehet – az ember meg, ha akar…
Visszatérve az én morcos horgászomra, valójában neki kellett volna megkérdeznie, nem baj-e, hogy ott horgászik…
______________________________________
Ha nem szeretnél lemaradni az újabb bejegyzésekről, iratkozz fel a hírlevelemre a jobb oldali sáv tetején található "Blogkövetés" ablakban.
Ó, és gyere a Facebookra is! Beszélgetni, lájkolni, nézegetni... Csatlakozhatsz hozzám az Instagramon is.
Ha tetszett, amit olvastál, oszd meg az alábbi gombok segítségével. Köszönöm:-)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: