Hát most meg kiderült, hogy törés volt a térdemben

Magam is meglepődöm azon, mennyire nem foglalkozom a saját bajaimmal.

Nem is tudom, pontosan hány éve történt, hogy elmentem trambulinozni a gyerekekkel. Nagyon élveztem, ám egyszer csak rottyant egyet a jobb térdem. Mivel különösebb fájdalmat nem éreztem, trambulinoztam tovább. Másnap reggel felkeltem, és alig ismertem rá a térdemre, akkorára volt dagadva. Orvoshoz? Á, dehogyis, minek, gondoltam, majd meggyógyul ez magától.

Egy évig nem bírtam leguggolni. Utána kezdett kicsit jobban lenni a térdem, vagy legalábbis nem éreztem annyira, mert a közben elkezdődött cukrászkodás, a folyamatos állómunka miatt lett egy kellemes sarkantyúgyulladásom, ami viszont annyira fájt, hogy átmenetileg meg is feledkeztem a térdemről, sőt, orvoshoz is elmentem. Az orvos a sarkantyúgyulladásra talpbetétet rendelt – pihentetni a gyulladt területet -, a térdemmel pedig elküldött MR vizsgálatra. Az elkészült MR-t két leletező is megnézte, kopást, cisztát láttak, de más bajt nem.

– Biztos nem volt ott keresztszalag-szakadás? – kérdeztem az orvost, aki megnyugtatott, két leletező is nézte az MR-t, nem valószínű.

Közben a sarkam jobban lett, a térdem viszont újra úgy fájt, hogy sántikáltam rendesen. Akkor mentem el a Sirha élelmiszeripari kiállításra és vásárra, ahol egy néni rám sózott egy üveg japán mentaolajat azzal, hogy kenegessem csak a térdemet, higgyem el, jobb lesz. Akkoriban nagyobb sétákat csak fájdalomcsillapítókkal tudtam megtenni, gondoltam, ártani nem árt, és mivel szerettem az illatát, minden este bekentem a térdemet az olajjal.

Három hónap múlva egy reggel tudatosult bennem, hogy jé, már nem is sántítok. Nem tudom, akkor már mióta mozogtam könnyebben, de a javulás olyan mértékű volt – hogy végül is minek köszönhető, igazából nem tudom -, de újra elöntött az optimizmus, hogy meg fog ez gyógyulni szépen magától.

Aztán egy barátom bejelentett egyszer csak Tatára, Béres doktor úrhoz, aki térdspecialista. Barátunkat is ő műtötte, trambulinozás okozta keresztszalag-szakadással, és annyira hasonlóak voltak a tünetei, hogy gyanús lett nekem, mi van, ha mégis ez volt a bajom nekem is. Most májusban el is jutottam oda. A doki megnyitotta az MR leletemet, nézegette, majd így szólt:

– M-hm, igen, látom, volt itt egy keresztszalag-szakadás, meg egy szálkás törés…

Szakadás mégis? És törés??? És igen, mutatja, egy gombostű vékonyságú, ámde rövidebb vonal a térdcsontomban. Az volt az.

– Ne haragudjon, ketten is nézték ezt a leletet, hogy-hogy ezt nem vették észre? – kérdeztem hökkenten.

Persze, erre nyilván ő sem tudott, nem is akart mit mondani, azt viszont megjegyezte, hogy terápiás szempontból valójában mindegy: ez a típusú törés szépen begyógyul magától. Hát valószínűleg ezért lettem egyszer csak jobban – begyógyult.

Úgyhogy, a doktor kért egy friss MR-t, a héten ez is megvolt, nem mutat mást, mint a cisztát, meg a kopást. Most küldöm majd el neki is a leletet, kíváncsi vagyok, ő mit talál még rajta…Azért mindenesetre megveregettem a vállamat, hogy lábon kihordtam egy törést. Még ha csak szálkásat is.