A Folly arborétumba pedig el kell menni

Hétfő a szabadnapunk. Ilyenkor zárva a cukrászda – már nem sokáig, pünkösdtől hétfőnként is nyitva leszünk újra, egészen szeptemberig -, és egy ideje már rájöttünk arra, hogy ha tényleg pihenni szeretnénk ezen a napon, akkor el kell mennünk otthonról.

Mert ha nem megyünk, akkor megtalálnak a feladatok. Akkor hirtelen ide kell futni, vagy keresnek, vagy az üzemben adódik kérdés – de ha elmegyünk, akkor legfeljebb a telefon csörög, azt meg eldöntjük, hogy felvesszük-e, vagy sem.

Nekem az utazás pihenés. A férjemnek nem, őt az autózással töltött idő fárasztja. Ő akár egy csendes szobában ellenne naphosszat, csak nyugalom legyen. Hát ezt próbáljuk meg összehozni, ugye. Nos, ezúttal, talán isteni sugallat alapján, de sikerült.

25 perc – ennyit autóztunk Badacsonyörsig, és olyan helyre jutottunk, hogy az állunk leesett. Ahogy jártuk végig a négy generáció óta őrzött, gondozott és fejlesztett kertet, azon beszélgettünk, hogy a Folly arborétumot mindenkinek látnia kell. Az arborétumot Folly Gyula pécsi orvos alapította, aki egyébként a Zsolnay család háziorvosa volt. Szenvedélyes hobbi botanikus lehetett, levelezett számos külföldi (pl. olasz, angol, német) faiskolával, cédrusokat, ciprusokat és fenyőféléket vásárolt. Ő még különösebb koncepció nélkül ültetett, és azt sem igazán tudta, melyik fa mekkorára nő majd. Keze munkájának nyoma az öreg arborétum.Itt találkozhatunk különböző tölgyekkel, egzotikus dísznövényekkel – azaz egzótákkal. És: sok-sok gyíkkal. Nem tudom, honnan ez a vonzódás bennem, de kijelenthetem: kifejezetten kedvelem a gyíkokat. Nagyon viccesnek tartom, hogy olyanok, mint valami félelmetes nagy sárkány kis makettjei, és valamiért szimpatizálok velük. Nos, itt az arborétumban rengeteg példánnyal találkoztam.

A legidősebb Folly Gyula örökségét fia vette át, szintén Folly Gyulának hívták, de ő nem orvos volt, hanem közgazdász. Ronda korszakban (1953-tól) gondozta a kertet: a terület egy része állami tulajdonba, és a Badacsonyi Állami Gazdaság Kezelésébe került. Ennek ellenére hű maradt apja elképzeléséhez, és ültetett, ültetett, ültetett.

Fia, akit szintén Folly Gyulának hívtak, agrármérnök lett: ő 1977-ben díszfaiskolát létesített a kertben, ez segített az arborétum költségeinek biztosításban. 2011-ben bekövetkezett haláláig rendkívül elkötelezetten gondozta és fejlesztette apai örökségét. Munkáját két lánya, Réka és Judit folytatja napjainkban, borászattal is kiegészítve a tevékenységet.

A fantasztikus panoráma mellett csoportok számára szakszerű vezetést is biztosítanak, ráadásul a legkisebbek is találnak kedvükre való játékokat…

A bejárathoz közel egy jópofa játszóteret találtunk, hétfő lévén nem volt ott senki, úgyhogy váltva feküdtünk a pókos hintában, és fogadkoztunk, hogy el nem mozdulunk innen mostanában.Ha most lenne aktuális, biztos ide szerveznénk az esküvőnket:-)

Ó igen, a kilátóról még nem is szóltam: fenyőtobozt formáz, és fantasztikus róla a panoráma.

Így látszik a Badacsony:

Na és persze ilyen jópofa fotózkodós helyek is vannak a mai kor gyermekeinek…

Ez pedig a jövőnek készül: a növények még kicsik, de néhány év múlva értelmet nyer a köztük kígyózó fa járda.

Az időjárással is nagy mázlink volt, dacára ennek a rendkívül esős, monszunos májusnak, június elején igazi nyári időt fogtunk ki. Nem is volt kedvünk még hazamenni: úgy döntöttünk, az autót az arborétum előtt hagyjuk, és átsétálunk a Csendes dűlő szőlőbirtokra, ahol én már többször is megfordultam, és tudtam, hogy nem okoz csalódást.Most már leszórták az utat zúzalékkal, úgyhogy autóval is viszonylag problémamentesen megközelíthető, de mi inkább gyalogoltunk. És hogy milyen a Csendes dűlő-érzés? Ilyen:

Meg olyan, hogy innen aztán tényleg nem megyek sehova. Ilyen napágyakban fekszik az ember, ilyeneket eszik:

A finomságok itt készülnek, Tóth Katalin séfasszony kezei alatt:

Fogadjátok meg a tanácsomat, lassuljatok le Badacsonyörsön, a Folly arborétumban és a Csendes dűlőn. Aki csalódik, írjon nekem, meghívom egy sütire:-)